Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
DARKÓ ISTVÁN : Égő csipkebokor Regény (5) — Honnan jött ?— Há, azt körülményes elmondani. A kávéházból. — A kávéházból? Melyikből?— Mondom, hogy a kávéházból. Mindenikből. A nagy teremből, a márvány mellől, a billiárd szomszédságából, ahol Vili futkos a habbal, Tóni a habnélkülivel, a Vilik, a Tónik, a Gyurik,Karcsik, Jancsik ülnek, mennek, mászkálnak ki és be, ide és oda és isszák a cserna kávét, a bilá kávét! Egész nap ott ültem és kötöttem. Nem harisnyát. Délelőtt üzleteket, délután ismeretségeket ...Gondtalanúl nevetett. Gyuri komolyra váltotta ezt a derűt, amely mégis olyan hanggal szólt, hogy észrevette a valahol benne bujkáló hasadást, törést, repedést, mint otthon a legnagyobb harangon, amikor a háború után visszaszerezték ágyúmivoltából s először szólaltatták meg a toronyban. Ezt mondta Gyuri:— Szép, szép, de akkora repedés mégis van rajta valahol, mint ha a körmöm behasad... Azt mondom én, kedves titkár úr, hogy illanjon el hozzám Gesztetébe. Avval rémisztgetnek engem is, hogy még három hónapot itt kell nyavalyognom, no jó, valahogy kitartom, de akkor eltávozok, ha kötelvel marasztonak is szívesen. S hát kérem, hogy tiszteljen meg engem a látogatásával a titkár úr s maradjon nálam, amig tetszik. Mert ez az egész kávéházi história nem smakkol nekem... A titkár a homlokával felelt, szája tartósan mosolygott, de szemöldöke fölött a bőr ide-oda szaladozott, gondolkozott, figyelt és tanácskozott.— Köszönöm, Gyuri, — mondta halkan, — szép magától, hogy rám gondol... Egyáltalában, magának meglepő gondolatai vannak. Maga olyan, mint egy úriember... ó bocsánat, ezt úgy gondolom, hogy... hogy van sok jól szabott ember, úrkülsejű, senki, gróf is, gazdag is, de mennyi s ezek az életben cinkezett kártyával játszanak. Maga pedig kifelé fordítja a blattot és megmutatja, hogy mit tesz ki. Ez ritka és nem okos dolog, de nagyon szép. Most is! Honnan tudja, hogy ki vagyok én?.. Egyszerűen meghív magához s evvel többet felel mindennél! Gyuri tiltakozva nevetett;— No, no, ne dicsérjen annyira. Aztán meg nem mindenkinek mutatom meg a blattot én sem. De magának igen, titkár
