Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Fekete Lajos: Alvó arcod fölött
ALVÓ ARCOD FÖLÖT1 Ma nem úgy írok rólad, mint a szeretőkről, lángoló szavakkal a toliam hegyén; szenvedély-vermelő, szerelembeejtő ágbogas szókra sincs szükségem ez egyszer;— sem testedet, sem lelkedet testem, lelkem számára nem szándékozom elejteni, — csak alvó arcod fölé hajolok s nézem lezárt pilláidat és fekete fürtöd. A mindennapi gondok ecetes verítékét, arcodon a krajcáros ütközetek mélycsapású árkát a békehozó zápor rózsavizével elmosta az álom. Ahogy most nézlek olybá tűnsz nekem, mint gyümölcsérlelő napos nyugalom,, vagy ősz végén a betakarított kert. — Derengő csillagok és páralengető külvárosi este két fátyla alatt jött haza a társad, akivel összekorbácsol, összehajt az élet minden fáradt este, mert örök törvény és nagy eskü van köztünk; egy kis gyermek s egy kis falat kenyér .. . FEKETE LAJOS
