Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Zapf László: Irodalmi arcképek (Mécs László)

A világirodalomban megtörténhet, hogy azok a költők népszerűtlenek, akik nem közvetlen korukhoz szólnak, hanem az örök emberi nagy kérdéseket boncolgatják. A késő kor ássa ki aztán őket, mint például az öregedő Goethét a 19. század második fele, vagy Hölderlin és Kleist nagyságát a 20. század. S ez természetes és érthető is. A magyar történelemben még sem történhet meg. Ha a magyar költő a saját korához szól, a magyar kulturtényezők agyonhallgatják, vagy elnémítják, a magyar közönség későn hallja meg, mint Vajda Jánost, vagy Ady Endrét. Bár igaz, hogy majd egyszer a hivatalos magyar kultúra fog Szabó Dezsőnek mauzóleumot emelni. Hiába ! Az élő költő már letérült útjáról, önmagába menekült, s az örök emberi problémákat nem mint küldetésének díszeit hordozza, hanem menekülésszerü kárpótlásként olyan görcsösen facsargatja, mint Vajda János egy egész életen át vagy mint Mécs László az utóbbi időben. Igaz, hogy őt ünnepelik. De nem azt, ami benne a lényeg. Mert korunk legmélyebb kérdésébe nyúló Mécset magyarországi szavaló kőrútjain még egyetemi tanárok is úgy ünnepelik, mint gyerekek a gólyamadarat. Ez egyik magyarázata Mécs sorsának.

Az eleitől fogva erősen egyéni verezetü étosszal útnak induló Mécsből a legnépszerűbb épen verskészsége és szavaló művészete. Verselése életének megmásíthatatlan művészi ritmusa. Kár, hogy szavaló praxisa egyre súlytalanabbá teszi azt, amennyiben az akusztika csábító lehetőségei nem egyszer elnyomják eredeti gondolat- és hangulatritmusát.

Bár nem lehet minden lírai költőt verskötetei szerint feldarabolni, mégis tudjuk, mit jelent pl. Verlaine «Sagesse», vagy Stefan George «Dér siebente Ring» c. kötete. Mécs László tulaj donképeni generális életkérdése első két kötetében jelentkezik a legerősebben: ez a szociális kérdés. Ez a Hajnali harangszó mindeneket elöntő élménye. A Rabszolgák énekelnek-ben már csak egy ciklus jut neki. Itt inkább a kereszténység szociális lehetőségeit keresi.

Mécs László eddig megjelent verseskötetei: Hajnali harangszó Szerző kiadása, Ungvár, 1923., Rabszolgák énekelnek, Ludwig Voggenreiter Verlag, Berlin, 1925., Vigasztaló, Ludwig Voggenreiter Verlag, 1927., Az ember és árnyéka, Kazinczy-kiadóvállalat, Kassa, 1930., Üveglegenda, Atheneum, Budapest, 1931.

(A szocializmus és a magyarság dilemmája.)

MÉCS LÁSZLÓ

Irodalmi arcképek