Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Szitnyai Zoltán: Két anya

Szitnyai Zoltán: Két anya

kezét csókolta meg és fiatalúrnak szólította életében először. Úgy jött, mint anya a fiához és távozik, mint cseléd a régi háztól. Mert ennek az anyának csak erős fiú kellett volna, de a cselédi hűség megmarad a gyönge mellett is. S az édesanya, aki talán életében először most lenne boldog, halott már. Mélyen felsóhajtott :—

Istenem, Istenem !Akkor

melléje lépett az öregember. A földszinü, dudoros arc egész közel hajolt hozzá. Bizonnyal nem értett semmit se abból, ami történt, de az elhullott érzések mégis felrakódtak arcán, mint az alkonypirosság, amit a tó vize magába szív és visszatükröz.—

Bizony fiatalúr, mama csak egy van. Az embernek lehet száz szeretője, tiz felesége, de mamája csak egy, örökké csak egy.Még

válaszra várt, de a fiú már nem tudott válaszolni. Akkor az asszony felé intett gyöngéd pillantással, hogy nem szabad zavarni tovább. Anka keresztet vetett és megindult. Az öreg is keresztet vetett és ment utána. Lábujjhegyen lépegettek, mint Szentáldozáskor a szentély elől.

Már a távoli ajtók is becsukódtak mögöttük, de a fiú még mindig ott állt és tudta, hogy ezentúl örökké ott fog állni életének egyetlen és halott anyja mellett.

SZITNYAI ZOLTÁN