Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Zerdahelyi József: Kis tüzek lángjainál
Zerdahelyi József : Kis tüzek lángjainál — Én tanultam tőled.— Amit én tudok, azt az akadémiáról hoztam. De, amit te mondtál, azt úgy adtad az életből, természetből, magadból. A tied ér többet. Gábor, ahogy magára maradt a földjével, ha csak tehette, bement a városba. Könyvek után nyomozott, a könyvesboltban, a gazdasági egyesületben. Esténként olvasott belőlük s ilyenkor soká világított az ablaka.És melegedett tőle.És könnyebb lett neki az uj világ. — Szeretném veled megbeszélni a kerület dolgát — mondta Csolthóy Marci a toronyai kerület képviselője. — Parancsolj velem — szólt egyszerűen Gábor. — ínségben a szárazvölgy, megsült a búza, ára sincs. Bajban vannak az urak is a parasztok is. Segíteni kellene, legalább a paraszton.— Kellene is, meg lehetne is, — emelkedett a Gábor hangja, így kezdődött. Az agarászbálon, a borozó asztalnál, a terem sarkában. Lassan gyűltek oda az urak, de aztán hangosra fordult. — Gondolni kell a paraszttal, nem csak a választás előtt, de máskor is. Külömben elpusztul a sárban — mondta Gábor — Én is ezt akarom — sietett Marci. Valójában más oka volt a beszédre. Megérezte a Gábor erejét. Mind többször hallatszott a neve a falvakban.Már akkor körülvették az asztalt egészen. Beleszóltak. Először a kis mérges Baloghy Gyurka. — Elég bajunk van magunknak, nem hogy a paraszttal hajoljunk, meg nem is lehet azzal kezdeni. Ravasz. — Csak az a baja, hogy nem hisz. Sokat hazudtunk neki, — szólt a szögletből Ferkó nekibátorodott hangja. Akkor jött arra Bokor Pista, a megyei gazdasági egyesület titkára. Rövid szavú ember. Tüzes. — Úgy van. : „ ... : .. . < ; . J'.i Ránéztek, poharat adtak a kezébe. — Meg kell szervezni. Tanítani, okosítani. Erőre kapatni. Nagyszerű fajta. Tömeg, építeni lehet rá országokat. Nem nagyon tetszett a Pista beszéde. Hallgattak. Hárman vitték tovább. Toronyay, Ferkó, meg a titkár. Fogyott a sárga szőlőlé, nőtt az üvegkatona az asztalon, emelkedett a hang ereje.A bál már jó ideje arra tekingetett. A főbíró odasugott a feleségének:
