Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Zerdahelyi József: Kis tüzek lángjainál

Zerdahelyi József: Kis tüzek lángjainál

— Látod

Toronyay körül az asztalt? meghívhatnád vasárnap ebédre. A főispán is ott ül.

A vacsorán kínálták Gábort hellyel. Az asszonyokat a vadsága ingerelte, Kőrössy Mihályné ült szemben vele. A három hónapos asszonyság nézett ki a szeméből, kéken, szelíden. De a szelídség mögött forróság áramlott. Gábor meglátta. A szivében pattant el.—

Jaj

de jól mulatunk — mondta az asszony.

— Jól.

—

Maga

mindig ilyen szótlan Toronyay ?

— Nem

sokat beszélek.—

Érdekes,

pedig nem csendes ember... Még eddig nem láttam, csak hallottam magáról.—

Rosszat.

—

Ahogy

vesszük. Rosszat is érdekeset. Jót is, nem érdekeset.

— Csak

a rossz érdekli?—

Az

érdekesebb.

Nevetett Márta. Mutogatta a szabályosra álló fehér nedves fogait. Finom vonallal keretezte be a szája.

Gábor belehajlott a semmiségekbe és vele nevetett, tréfált. Egyszer azt mondta az asszony:

— Szervezni

akarják a parasztokat ? Okos dolog. Az én apám is mindig mondta Erdélyben. Tanítani kell őket. De persze nem jutott tovább a szónál. Igaz, hogy a lófő nehezebb fából van, nem könnyű faragni, kemény.

Aztán még annyit mondott:—

Látogasson

meg néha. Én még alig ismerek itt valakit. Pedig olyan érdekes Gömörben.

Feloszlott az asztal. Üres poharak, félbe maradt tortaszeletek maradtak utána.

összekeveredett a bál. Szállott a füst, a borgőz, a nedvesre gyürődő gallérok szaga. A púder, a parfőm. Az egésznek a legtetején az izzadt fejek ködében úszott Tarka Lojzi hegedűje. Keményen, perzselőn riadozott ki belőle a csárdás. A tölgyfapadló dobogott a cipők sarka alatt. Tűz játszott a szemekben. Szikra.Vad

kurjantások verődtek a mennyezetre.

Gábor nézte a bált és kibuggyant belőle a szó :

— Parasztok,

urak, rögből nőtt magyarok !

Robajosan szakadt le egy kő.

Nyers bányadarab.

Érdes, durva.

.Gábor felvette. *