Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Zerdahelyi József: Kis tüzek lángjainál

Zerdahelyi József: Kis tüzek lángjainál

és beköltözött a kis kúriába. Az apja nyugdíjazott megyei ember, nem nagyon tudott a földhöz s hogy készen lett a fiú az iskolával, méhek módjára kirajzott a házból az asszonyai együtt. A nyugdíjas lakás ablakán nézte a kis városi utca mozgását.A

vagy kétszáz holdon meglátszott a fiú keze nyoma mindenütt. Pedig sokat jártak rá az urak nevetéssel, amiért annyit ült Írások, könyvek fölött.

Hogy Gábort meglátta, ráköszönt jókedvvel.

— A

földet nézed ?—

Azt.

Fagyos fenékig most is. Baj.

— Szomorú

— mondta csendesen Miska és, hogy meghozta a hirt a szomszéd, ő is haza indult.

— Nem

is megy ki a fagya, mig meg nem ázik, vagy hóesés nem lesz. Pedig szent György napig eső után hidegre fordul — mondta ki Gábor a régi paraszt igazságot.

— Kár,

szépen elporosodott az őszi szántás a télen, jó munkába mehetne a tavaszi vetés.—

Az,

de én azért megszántok tavasszal is, ha csak lehet. Most meg jól is telelt a marhám, megbirja.

— Pedig

nincs rá semmi szükség, különösen ilyen aszályjáró vidéken. Hamarább kiszárad a föld, megsínyli a vetés.

— De

nem lesz olyan gazos, az eke jobban irtja.

— A

gyomirtás ideje nem most van, mert még alszik a mag. Még lehet, hogy azzal is bajt csinálsz. Ha mondjuk az őszi szántással mélyre került a mag, nem kelhet ki, de ha most felhozhatod a neki kedvező körülmények közé, ellepi a földet. Próbáld ki. Az egyik darabot szántsd meg, a másikat csak porhanyitsd. Lehet, hogy szemmel is meglátszik a külömbség, ha olyan idő jár, de mégis jobb, ha teljesen egyformára szabod a két nyomást és egyfajta legyen a talaja is. Aratni, csépelni külön kell, mert az egy-két mázsa külömbség nem mutatja magát csak a zsákban. Pedig az is pénz.

— Az

— mondta Gábor — megpróbálom a mohosban, a laposon, árpával.

Ilyeneket beszéltek hazafelé. A keresztutnál elköszöntek.

Gábor gondolkozóba esett a beszéden és tetszett neki.

Attól kezdve gyakran látták a két urat együtt mezőtjárni. Morzsolgatták a kezükbe vett földet. Zöld fűszálakat húzogattak ki a vetésen, buzatöveket válogattak a sárgára érett kalászok között.

Aratás után egyszer azt mondta Miska :

— Holnap

utrakelek Erdélybe. Feleséget hozni. Abaffy Márta a menyasszonyom. Majd csak agarászatra kerülök elő, asszonyostól« Köszönöm a sok jó tanácsot.