Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Szenteleky Kornél: A vajdasági magyar kultúra és irodalom élete

Szentéleky Kornél : A vajdasági magyar kultúra hetséget mutatott be és állandóan felszínen tartotta a vajdasági irodalom problémáit, hangsúlyozva annak fontosságát, mert egy kisebbség életében a kulturális nivó megtartása és emelése fontos életkérdés. Minthogy A Mi Irodalmunk egy napilap mellékleteként jelenik meg, szélesebb olvasóközönséghez jut el s nemcsak a vajdasági Írókat népszerűsíti, hanem az irodalom problémáit is. Olvasóink öntudatosabbak lesznek s egyre többen látják be, hogy tenni kell valamit kultúránk, irodalmunk, nyelvünk fennmaradása érdekében.Két

hónappal ezelőtt megindult a Kalangya, a délszlávországi magyar irodalom legújabb szemléje, amely a Vajdasági írás nyomdokain haladva összegyűjt minden magyar értéket, azt a súlyosabb, problémásabb irodalmat, amely szemlébe kívánkozik. így irodalmunk keretei, formái lassan kialakulnak s elsősorban az írók feladata, hogy ezeket a kereteket méltó és megfelelő tartalommal töltsék meg. Természetesen fontos szerepet játszik közönségünk is, mely elég szervezetien és sokszor nem érzi még át kisebbségi helyzetét és kötelességét. Közönségünk nem nagy. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy félmillió magyarságunknak több mint háromnegyed része zsellér, napszámos, szegény földnélküli János, akinek olvasmányát legfeljebb egy olcsó naptár alkotja. A magyar értelmiség, a hivatalnokok, földbirtokosok, sőt a szabad pályán lévők nagyrésze elhagyta hazáját a megszállás után, s ezért nem lehet nagyobb olvasótábort teremteni a magyar irás számára. Félő azonban, hogy az olvasók alacsony száma az ifjúság idegennyelvü nevelése folytán a következő évtizedekben szomorú jelentéktelenséggé zsugorodik.

♦Fontosabbnak

tartottam irodalmunk helyzetét, annak kialakulását, jellegzetesebb vonásait ismertetni a szlovenszkói olvasó előtt, mint íróinkat és alkotásaikat, ezért nem említettem neveket kurta beszámolómban. Mi szegények vagyunk, nincsenek nagy neveink, mint Erdélynek, vagy Szlovenszkónak, de azért néhány név mégis áttörte az ország határait, ezekkel a szlovenszkói olvasó is meg fog ismerkedni. Kevesen vagyunk, mindegyikünket a profán élet ezernyi baja, gondja fáraszt és félemiit ezért nem élhetünk tisztán az Írásnak s többek között ezért sem adhatunk nagy alkotásokat a magyar irodalomnak. Mi vagyunk a legkisebb magyar sziget az uj térképen, de azért mindannyian félve és egyre fokozódó szeretettel őrizzük ezt a szigetet, hogy ne haljon ki rajta az élet, a hit, a dal, a teremtő gondolat és anyanyelvűnk édes muzsikája.

SZENTELEKY KORNÉL