Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Szenteleky Kornél: A vajdasági magyar kultúra és irodalom élete

Szenteleky Kornél : A vajdasági magyar kultura

színfoltot, alig pillantjuk meg a Vajdaságot s a vajdasági magyarságot a novellák hátterében, vagy premier-planjában. Az elbeszélő irodalom sok éven át helyhez és időhöz nem kötött történeteket termelt, esetleg halovány pesti vagy külföldi háttérrel. Ezekben az elbeszélésekben a szekszuális vagy erotikus témáktól kezdve hideg filozófiai kérdésekig minden előfordult, csak egy valami nem: népünk kisebbségi sorsa. Pedig az életben, a valóságban minden e körül forog, talán még az erotika is. Néhány regényt is értékei közé sorolhat a vajdasági magyar irodalom, de ezek a regények sem jelentik a Vajdaságot. Igaz, hogy egy-két elbeszélőnk népies témákat keres: zselléreink fájdalmát és sovány derűjét, gazdáink, falusi embereink szelíd humorú eseteit, de ezek az alakok vagy idealizáltak, vagy sablonos külsejük van, melyek nem jellemzők a mi tájunkra. Néha nemes líra lüktet ezekben az elbeszélésekben, a görnyedt váilú zsellér felmagasztosul az örök emberi tiszta eszményében, de épen azért ezek az eszményített emberek nem tapossák a bácskai és bánáti ugarokat.A

sokszor elhangzott vád, a feddő és gáncsoskodó megállapítás a helyi színek hiányáról több irót indított témakeresésének gyökeresebb revíziójára. Ha valóra válik a Magyar Közművelődési Egyesület könyvkiadási terve, akkor hamarosan jó néhány »couleur locale«-os regény és elbeszélés fog napvilágot látni. Mert ma már mindenki hiszi és vallja, hogy népünknek sajátos jelenét, uj sorsfordulását kell visszatükröztetnünk az irodalomban. Természetesen mindenki egyéni Ízlése és hite szerint választja, formálja és dolgozza fel témáit, de ma már mindenki a mából és népünk életkörülményeiből meríti uj mondanivalóját. Épen ezért az igazi vajdasági irodalom csak most vajúdik, eddig csak irodalom volt a Vajdaságban.

Ez az evolúciós korszak tulajdonképen a Vajdasági írás elindulásával kezdődött 1928-ban. Ez volt a vajdasági irók első kollektív szemléje, mely gondosan összegyűjtött minden magyar értéket s mely először hirdette azt az igazságot, hogy mi a vajdasági magyarságért vagyunk, annak életét, sovány mosolyát és végtelen borúját kell visszatükröztetnünk Írásainkban. A Vajdasági írás tette lelkes, gyönyörű ünneppé a becsei Helikont, az irók első összejövetelét, amely azonban semmiféle gyakorlati eredménnyel nem járt. Sajnos, maga a Vajdasági írás is másfél esztendős sikeres működése és hősies küzdelme után elbukott a kicsinyes mecénáskodás és a tespedt bácskai közöny süppedős homokbuckái között. Utána dermedt csend következett. A délszlávországi magyar irók 1930 karácsonyán találkoztak újra a Reggeli Újság mellékletén, amely A Mi Irodalmunk nevet kapta és tiszta, irodalmi célkitűzéssel indult .útnak. A Mi Irodalmunk ez alatt a másfél év alatt több uj te-