Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Szenteleky Kornél: A vajdasági magyar kultúra és irodalom élete

Szenteleky Kornél : A vajdasági magyar kultura

radt. Ahol szem előtt volt: kiveszett. Azaz hogy elrejtőzött a hasonló értelmű öreg szó mögé. Szójáték mögé, melyet csak a beavatottak ismertek.Nem

egyedülálló eset.A

haldokló pogányság úgy tett, mint a legrégibb kereszténység, amely a halat ábrázolta ismertető jelül. A hal, görög neve ichthys, a Megváltó neve betűit rejtegette, a Duna öreg jelzője pedig a b á c s isten emlékét őrzi.

FÖLDES GYÖRGY

A vajdasági magyar kultúra és irodalom élete

A Vajdaság sohasem élt önálló politikai, társadalmi vagy kulturális életet. Ez a földdarab csak 1849-től 1860-ig volt önálló közigazgatási egység, amikor osztrák hivatalnokok és katonák kormányozták a «szerb vajdaságot». A magyarságnak azonban nagyjában ugyanaz a sorsa volt itt is, mint odaát Magyarországban, legfeljebb árnyalati különbségekről lehetne beszélni, de ezek mellett a rövid tizenegy év alatt nem alakulhatott ki a vajdasági magyar lélek. Ilyen esprit local-t sajátos földrajzi, társadalmi és politikai tényezők determinálnak, ezekről azonban eddig szó sem lehetett, mi beletartoztunk a nagy magyar alföldbe, a magyarországi szociális és politikai struktúrába és Budapest kulturális mágnesének hatáskörébe. A sápadt, álmos vidéki lapocskákban csak csüggedt és csökönyös műkedvelők Írogattak, az olyan tehetségeket, mint Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Majthényi György,avagy a régebbiek közül Herczeg Ferenc hamar magához ragadta a nagy mágnes: Budapest, amely a régi Magyarország egy vidékére sem gyakorolt olyan közvetlen és hatalmas vonzóerőt, mint épen Bácskára és Bánátra. Egyedül Nagybecskereken volt figyelemre méltó decentralizációs szándék: a Magyar Közművelődési Egyesület és a később megalakult Ady-Társaság megkísérelte maga köré tömöríteni a kultúra torontálmegyei munkásait.

Trianon uj helyzetet teremtett. A keszeg vidéki lapocskák hatalmas napilapokká dagadtak, az emigrált újságírók lendületet és fővárosias hangot vittek az újságírásba, egyedül az ere