Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Faun a Magurán
Darkó István : Faun a Magurán tanította. A gróf ezeken az estéken nagyszerű italokat kevert nikkeles arravaló edénykékben. Ahogy most megállt a felesége mellett, az autóját dicsérte, a pompás, vonzó, undok gépállatot, a fiatalember mégsem állhatta őt. Olyan, állapította meg, mint az autója, nyájas, erős, kellemes, mégsem illik ebbe a környezetbe, mégsem lehet igazán kedvelni őt.— No lássuk Pomáz ur, amiből élünk, — kedélyeskedett a gróf, — vezessen minket, ó Lucifer. A grófné jókedvűen tiltakozott: — Inkább Szent Péternek nevezze a tiszttartó urat, aki a nagy kulccsal a mennyországot nyitogatja előttünk. Szétmutatott a környéken, a törpefenyők nyájas sokaságán, az édes nedvekkel teli, ropogó-kemény füveken, a tetőn álló gerendás juhaklon, a sötétzöld környezetből kedvesen kivilágító fehér juhnyájon. A keretbe kívánkozó egész magaslati domborművön.— Szép, szép, — igy ismerte el a gróf is, — örvendek, hogy annyira tetszik magának.A tiszttartó előrekalauzolta őket: — Méltóztassanak erre egyenesen. Amott a fakunyhónál, a juhoknál letelepedhetünk. Ott lakik Koreny Jankó. A fenyőgerendából rótt, kőalju házat gyönyörű kis rét vette körül. Ezen legelt az idillikus juhcsapat, őriző pásztoruk nem volt sehol. Úgy tetszett, hogy az ég gondozza őket, harmatjával mosdatja, a föld zsengéivel éteti. Napja szívó melegével fehéríti gyapjúk göndörségeit, lágy kéksége színében fürdeti a jövevények felé fordult kiváncsi szemüket. — A juhok, — mondta a gróf, — hány darab? A tiszttartó bólintott magában: — A juhaid. Most látod őket először. Számukat se tudod. A hangja szolgálatkészen igy felelt: — Nyolcvankettő. Alig egy hete voltam itt számba venni őket. Fellépett a ház kőgallérjára, bedugta a fejét a füstös ajtón. A hegyek nyelvén kiáltott be valamit. Rekedt hang felelt. A fiatalember mosolygott a feleleten, a gróf ékhoz sietett: — Az ostyepkával bíbelődik. Hosszú ágas fával rendezgeti, akasztgatja, forgatja. Érdekes volna megnézni, de nem merem tanácsolni. A házban könnyfacsaró füst van. Én sem bírom ki egy percnél tovább.— Ki van ott bent? — kérdezte a grófné. — A juhász, Koreny. Az ember azt hinné, hogy ostyepka van a nyakán fej helyett, a füst úgy kimarta a bőrét. Különben is érdekes figura.A gróf megerősítette:
