Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-06-01 / 4. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokor

fényénél, az akadályokkal teli úton, az elmelegedett, de ködökkel teli estében. Melegen bebugyolálták, tüsszentett és köhécselt a takarók alatt. Arra gondolt, hogy most másodszor érkezik meg a szanatóriumba, újabb bajokkal, friss betegséggel és sokkal több törődéssel, gonddal, mint első Ízben. Mégis nagyon jól esett, hogy Ágota az egész úton mellette gyalogolt s a felfejtett két csizmát a hóna alatt vitte. Az is meleg érzést okozott Gyuriban, takargató, igazi jó érzést, hogy az ősz-szakállú főorvos mindjárt hozzá szaladt, kezelésbe vette s amikor a fájdalomtól gyerekesen jajongott, keményen rászólt. Ügy pofozták a szavai, hogy felértek a legigazibb cirógatással is:

— Mondtam, hogy feküdni és nem spekulálni, kedves fiam, te gonosztevő ... Majd adok én neked máskor kirándúlni ! Most egy ideig nem is kell tartanunk attól, hogy kimászkálsz. Volt már egy ilyen esetünk ebben a szezonban. Egy osztrák hölgy kificamította a lábát, de csak az egyiket. Persze, Bódi úr, ha már ilyenre vállalkozik, alapos munkát végez. Elintézi mind a két mászkálóját... Most feküdhetsz és hízhatsz, dupla annyi ideig, mint Frau Lederer. Végül nálad is az lesz a szerencse, hogy kiszereztük ezt a kis ficamot. így legalább a fekvésen kívül egyelőre nincs más helyzeted. Gratulálok, Bódi úr. Az erkélyen töltheti a szép napot s azalatt majd csak rendbe jön a fentebbi baja is. Szép dolog, mondhatom. Végül is úgy járt, mint a kisgyerek, akit cérnaszállal kötnek ki az asztal lábához.

— No ammán igaz, — csóválta a fejét Gyuri is, — ez gyönyörűen elért engem. Ügyes pasas a címem, azért vagyok most a jónapban.

VII.

Kényszerített fekvésének voltak azért kellemes oldalai is Korai délelőtt kivitték, később kitámogatták a szobájához tartozó fekvő-erkélyre, bedugták a lábzsákba, gazdagon etették, mintha bajának állandó tor dukált volna. Az is volt az, állandó menyegzői tor. Ágota gyakran ült mellette, egyedül szökött be hozzá, tanácsokkal látta el, mesélgetett, csacsogott, rossz kiejtésével kedveseket mondott.

Félértelemmel hallgatta Gyuri a többi látogatóit, a titkár, az orvosok, az ismerkedésre jövő új üdülők, Gőzön Józsi beszélgetését. Egyszer még Turcer tanár úr is meglátogatta. Komoly készséggel magyarázott valami olyasfélét, hogy benne is örök vágy él a falu iránt, amely gyermekségének volt a kerete, úgy, mint nagy vastag, vastag faragott tölgyfakeret egy olajnyomatú arcképen négyoldalt. Ezt a hasonlítást a bőbeszédű Turcer nagyon jónak találhatta, mert végeszakadatlanúl magyarázta, mígnem oda lyukadt ki, hogy a nyers tölgyfakeretet fájó emlékezése arannyal vonta már be s most ilyennek látja magát, az öregedő olajnyomatot, aki