Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Juhász Árpád: Irodalmi és kulturális események
IRODALMI ÉS KULTURÁLIS ESEMÉNYEK A Pen Klub világkongresszust tartott Budapesten. Mi tulaj donképen a Pen Klub? írók nemzetközi világszövetsége, melynek legfőbb célja a népek megértésének és békéjének előmozdítása a toll fegyvereivel. A Pen Klub kongresszusa tehát leszerelési konferencia is, de a szónak sokkal nemesebb és becsületesebb értelmében, mint amilyen tartalmat különféle népszövetségi randevúikon a diplomaták adnak ennek az épen eléggé kompromittált fogalmi megjelölésnek. Igazi, őszinte leszerelést kíván a Pen Klub, nem tardieui, sem mussolinii elgondolásban, hanem a gázálarcok örökös eltávolítását azokról a telkekről, melyeket kézigránátok robaja süketített meg tizennyolc év óta. A lel' kék leszerelését, az ember felszabadítását a toll eszközeinek segítségével. A Pen Klub budapesti kongreszszusa mégsem volt tükörképe a leszerelési elképzelésnek. Sokkal inkább hasonlított a genfi tanácskozáshoz. A legjellemzőbb volt Az Est tudósítása a kongresszus megnyitásáról. Ez a rendkívül elterjedt pesti lap cikkében felsorolta, hogy a magyar irodalmi nagyságok közül megjelentek Habsburg József, Bethlen Margit, majd néhány homályos nevű államtitkár és miniszteri tanácsosiról sorolt fel s csak legvégül említette meg Kosztolányi Dezső, Lengyel Menyhért, Karinthy Frigyes és mások nevét. Tehát: az irói rangsorban a nemzetközi relációkban is komoly, sőt súlyos értéket reprezentáló nevek — hátul, elrejtve. Ez a szellem uralta aztán az egész kongresszus vezetését s ha nincs jelen az avangard néhány európai kiválósága, akkor olcsó szürke ruhává értéktelenedik mindaz a sok nemes, nagyszerű eszme, mely a világ leghíresebb íróit pár napra Budapestre vitte. A kongresszuson egybegyült magyar irók közül hiányzottak a fiatalok. A fiatalok és tehetségesek. Elmaradtak a kongresszusról, mert a rendezőség gondoskodott róla, hogy ne jelenhessenek meg. Olyan anyagi követeléseket támasztottak velük szemben, melyeknek teljesítésére képtelenek voltak, de ezenkívül erkölcsi akadályok barrikádjait is építették elébük. Holott sok érdekességet lehetett volna szóvátenni az internacionális fórum előtt. Elég az hozzá, hogy a kongreszszus lezajlott. Tudatosan használtam a lezajlott kifejezést. Ernst Toller, a világhírű német iró indítványt terjesztett elő, hogy a Pen Klub lépjen közbe minden országban az irodalom szabadsága érdekében. S mikor meg akarta javaslatát indokolni, annak a véleményének adott határozott kifejezést, hogy a Pen Klu bot nem lehet politikamentessé tenni, mert az iró nem élhet elefántcsont toronyban, sem a fellegek közt. Az iró ott él alakjai közt, résztvesz tragédiáikban és örömeikben, tehát kötelessége politizálni. Aki elzárkózik az élettől, az nem iró, legfeljebb helyes- és szépiró. Különben is, már a megnyitás alkalmával Marinetti olasz megbízott is is megdöntötte ezt a tévhitet megnyitó beszédével, mikor dicsérő szavakat mondott a fasizmusról. Az elnöklő Berzeviczy Albert megvonta Tollertől a szót. A különféle nemzetiségű avangardisták erre felugrottak helyeikről és valóságos tapsviharral ünnepelték Toliért, akibe az elnöki hatalom belefojtotta mondanivalóját.
