Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Kritika - Jarnó József: Kassák Lajos
Kritika csak külsőség, — de hozzátartozik a könyvhöz, mert hozzátartozik Kassák Lajoshoz. Állásfoglalás ez is, aminthogy Kassáknak nemcsak minden könyve, de minden mondata is állásfoglalás. Abban a nyitott-könyv-életben, amit Kassák Lajos él és ir, hazugság lenne az a polgári társasjáték, amelyik az olvasó kíváncsiságát csiklandozza meg: — No,találd csak ki, kiről is van szó? Ebben a könyvben nem lenne helye annak a szemforgató áldiszkréciónak, ami az irodalomban úgy szokott megjelenni, hogy az iró minden jellegzetes tulajdonságával, minden közismert vonásával, az egyéni különösséget erősen kidomborítva lefest valakit, akit annakidején, mondjuk, Völgyesi Lajos néven jegyeztek be a születési anyakönyvbe, de az illetőt, — hogy Istenments rá ne ismerjen valaki, — Tölgyessy Lajosként szerepelteti regényében. ** * Kassák életrajzának első három kötete egy ember indulásának regénye volt. A most megjelent második három kötet azt mutatja meg, hogy hogyan lett a huszonhároméves 'vasmunkásból (a „Renais sance“ folyóirat szerkesztői, amikor lehozták Kassák első verseit, ezeknek érdekességét azzal is alá akarták huzni, hogy a bevezetőben megemlítették, hogy ezeket a verseket egy huszonhároméves vasmunkás irta) az európai proletárirodalom legjelentősebb alakja. Í-J-.S azt hiszem, hogy most, Kassák uj regényének megjelenésekor, ha tökéletesen más szempontból is, megint meg kell említeni a valamikori vasmunkást. Épen ebben a könyvében írja meg Kassák, hogy amikor a „Renaissance“-ban elolvasta a versei fölé biggyesztett bevezetést, dühbe gurult: „Kinek mi köze hozzá, hogy én mi vagyok! Ha nem jók a versek, ne közölték volna le, s ha jók, ne mentegetőzzenek miattuk!“ ... S Kassák Lajos, aki annyira iró, hogy európai viszonylatban is kevesen vannak hozzá foghatók, vasmunkás ma is. Ugyanannyira, mint amikor verseiben a terekre „zengő acélból“ akart uj jeleket lökni és „üvöltő, tüzes lokomotivokat a döglött sínekre“. Érzelgősségnek, szentimentalizmusnak nyoma sincs Kassák Lajosban, de ha valamit nagyon közel érez a szivéhez, akkor vasból kalapálja ki a mondatokat. S ezeket a mondatokat úgy rakja öszsze, ahogyan gépóriásokat szerkesztenek. Amikor az anyjáról ir : „Körülbelül húsz esztendeje annak, hogy igy játszott velünk és igy mesélt nekünk az Anyánk. Jő volt hozzánk s mi ezért nagyon szerettük. Ma már agyondolgozott, öregedő asszony, én felnőtt ember vagyok, ki már szakáit is viselt, akinek már gyereke is volt, de ma is szeretem az Anyámat és jóban vagyok vele. Öreg már, de azért kemény és akaratos. Úgy bánik velem, mintha még mindig nem nőttem volna ki a rövidnadrágból. Időnkint, ha összeülünk beszélgetni, azt mondja: — Rajta, gyerek csak rajta! Addig üsd a vasat, amig meleg. Jolán is itt ül közöttünk s neki tetszik, hogy mi ketten ilyen jól megvagyunk egymással. De néha, ha valamiért összeszólalkozunk Jolánnal, akkor nem
