Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Simándy Pál: Uj "népiesség" felé?
Simándy Pál : Uj „népiesség“ felé Ha tükörbe nézek, reá emlékezem és este igy rágondolván, szivemen áthúz a százados, szelíd szegénység. A másik nagyapa rajzában,ellenkezőleg,a lírai elem lesz úrrá az epikus anyagon. A vers széles ritmusának hullámain gyermekkori emlékezések raja himbálódzik. Ködös távolból villan elő egy-egy pillanatra a nagyapa alakjának homályos körvonala, de körülte a drága emlékek és eleven érzések árja zúg. Czabuk Pálé a harmadik arc. Epika és líra teljes összhangban forrnak eggyé ebben a szakaszban. Az egységet a Czabuk Pál áldott keze teremti meg, amellyel a gyermekkorban fogta a költő kezét, hogy igy oktassa őt a betűvetés elemi ismereteire s igy nyissa meg előtte a kultúra felfelé vivő utjának első kis kapuját s igy nevelje öccséből megkiáltóját a nép fájdalmának, szószólóját érdekeinek és jogainak. A költő ma is maga mellé idézi a halott szellemét: állj mögém, Czabuk Pál te diktáld a hangos szókat, légy velem. S ha büntetnének, karjaid közé fordúljak. Az epikus és lírai erők feszültsége a kötet záró versében robban ki, amely tiszta s közvetlen lírában tettrehivó kiáltás. Az elhúllt hazátlanok kiáltása az utánuk jövők felé, akikből félelmes tábor verődik egybe : egy új Dózsa egy új sereggel. . . 4. Az utolsó tiz esztendő folyamán sokszor merült fel a Fart pour Fart és aktivista költészet ellentétének problémája. Mind hangosabban és parancsolóbban jelentkezett az a követelmény, amely az iró színvallását s a közösségekkel való együttérzés vállalását kívánta irodalmi értékmérővé tenni. Még olyan rendkívüli szellem is, mint Heinrich Mann, hatása alá tudott kerülni ennek a demagógiának. Mint mondja, az Írónak „bele kell olvasztania egyéniségét a közösségbe, hű szócsövévé kell lennie nemzedékének, környezetének, országának“, sőt: hogy ezután „parancsra kell Írnia“. Elismeri ugyan, hogy ez az irói függetlenség feláldozása, de a felelősség parancsa ezt követeli az hótól. Ám egy-egy ilyen klasszikus értékű műalkotás, mint amilyen Illyés Gyula: Három öreg-je is, leplezi le igazán, mennyire álproblémát vetett fel korunk a Fart pour Fart és aktivizmus, a költői egyéniség és közösségi tudat ellentéteinek kérdésével. Á valóság az, hogy az igazi műalkotás mindig az egyéni élmény kifejezésének tiszta szándékából születik, mint ahogyan igy születik az Illyés Gyula verse is. S az, ami a tiszta szándékon kívül esik, a „gonosz
