Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Keller Imre: A Tegnap Asszonya
Keller Imre : A Tegnap Asszonya sában és kínos halálra ítélésében nem embertelen igazságtalanságot és a kificamodott agy rémségeit látta, hanem az ördög szövetséges társának, Krisztus ellenségének, az Isten-eszme megtagadójának méltó és jogos büntetését. Aki pedig megtagadja az éltet adó legtökéletesebb lényt, azt meg kell fosztani az élettől, hogy minél előbb Isten itélőszéke elé kerüljön és a poklok rémséges tüzére vettessék. A középkori ember felfogásában tehát az asszony értéke a lehető legminimálisabb volt. De a nő értett ahhoz, hogy ebből az alárendelt állapotból az elérhető legmagasabb polcra jusson. Ezt elérte azzal, hogy a kor eszméjéhez minden érzésével és gondolatvilágával hozzácsatlakozott. Amily komoly gonddal készült a szép görög leány arra, hogy ügyesen táncoló, zenében járatos, Sappbó költeményeit lelkesen szavaló, sőt még filozófiai vitához is okosan hozzászóló, férfit szórakoztató heteirává váljék, éppen olyan bensőséges meggyőződéssel készült a középkori leány arra, hogy mint Krisztusnak minél tökéletesebb menyasszonya, meg tudja vetni a testi örömöket. Magába visszafojtotta a test istentelen vádjait. A lelki megaláztatásokban találta élete célját, hogy minél szerényebben, észrevétlenebből húzódjék meg a férfi oldala mellett, aki a szellemet, a lelkiséget, a magasabbrendüséget képviselte az ő testisége, anyagisága és alsóbbrendűsége mellett. Ezért alakulnak egymás után a különféle apácarendek, melyeknek tagjai mindenben alávetették magukat az Isteneszme parancsainak és arra törekedtek, hogy a gondjaikra bízott leányokat hasonlóképpen megnyerjék a legtökéletesebb lény szolgálatának. Ezekbe a kolostorokba a társadalom minden rétege elküldte leányait, de különösen a magasabb osztályok leánygyermekei zsúfolódtak össze, hogy megtanulják, miképpen kell a világ kísértéseivel szembeszállni, az Isten-eszme szolgálatában tökéletesedni és magátr érdemessé tenni a krisztusi menyasszonyságra. És mert a középkor többre becsülte a hitet a tudásnál, lelket a testnél, az alázatosságot az uralkodásnál, a lemondást a vagyonszerzésnél, a szegénységet a gazdagságnál, ezért az apácakolostorokban a világi tudományok ápolását teljesen háttérbe szorították, hogy annál több ideje, módja és alkalma maradjon a növendéknek az istenes élethez való előkészítésre. A középkori leányka tehát megtanult valamicskét olvasni, keveset Írni, sokat kézimunkázni és énekelni, de legtöbbet imádkozni, elmélkedni, hogy valamikork itünjék a szent cselekedetek gyakorlásában. Nem volt baj a középkori társadalom szemében, ha az asszony iskoláinak elvégzése után tudatlan maradt, mert szent Jeromos parancsa, hitvallása szerint: — A leány legyen a szüzek karában, tanulja meg, hogy nem szabad esküdöznie. Tartsa szentségtörésnek a hazugságot. Éljen angyali tisztaságban. Legyen test test nélkül. Tartsa magához hasonlónak az egész nemet...
