Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Keller Imre: A Tegnap Asszonya
A Tegnap Asszonya A Holnap Asszonyáról akarok beszélni. Hogy ezt tehessem, előbb a Tegnap, azután a Ma Asszonyát kívánom bemutatni. A Holnap Asszonyát ugyanis nem lehet megérteni anélkül, hogy előbb a Tegnap Asszonyával ne foglalkozzam. Nem megyek vissza a messzi múltba, mert nem az Asszony történetét kívánom adni, hanem csak a középkorba, vagyis abba a keresztény világba, melyben a mai társadalmi életünk is gyökerezik. A középkorban az Isten-eszme uralkodott. Vagyis a mindenható Istennek mindenben tetszeni, neki szolgálani, az ő akaratát teljesíteni mindenkor és végre vele örökre egyesüleni — volt a középkori ember ideálja, mely élete útját kijelölte, társadalmi berendezését megalkotta és meghatározta a nő helyzetét is. Ez a helyzet a nőre nézve a legsúlyosabb megaláztatással és lenézéssel volt egyenrangú. Nem igaz, hogy a kereszténység a nőt felszabadította alárendeltségéből. Ellenkezőleg, a keresztény felfogás szerint a nő mindenkor veszedelmet jelentett a férfira nézve, aki Istennek tetsző életet akar élni. Az Isten ugyanis a legtökéletesebb és a legtisztább szellemiség, akihez csak a legtisztább, legbüntelenebb és legragyogóbb fehérséggel lehet közelíteni. A nő pedig a testiséget, az örök kisértést, a megpróbáltatást, utat az erkölcstelenséghez, tehát a tisztátlanságot jelentette, akiről a komoly egyházatyák és egyházi zsinatok elkeseredett vitát víttak ama kérdés eldöntésében: vájjon a nőnek egyáltalában van-e lelke ? És kimondották, hogy nincsen! Az a férfi tehát, aki az Istenhez akart közeledni, legelső sorban az asszonytól igyekezett magát megmenteni. A szentek az asszony kisértései ellen pusztába menekültek és asszonyt-vágyó testüket szeges korbáccsal csillapították le. VII. Gergely pápa pedig behozta a coelibatust. Megtiltotta, hogy a papok nősüljenek, mert az asszony méltatlan Isten szolgájához, mert az asszony lehúzza Isten felkent hívét a testiségbe, az anyagiságba, a matéria szeretetébe, a pompázásba, a hiúságba, a világi gyönyörök keresésébe és olyan kisértéseknek teszi ki, melyek az asszonnyal szemben mindig gyöngébb férfit megrontják és hivatásának tökéletes teljesítésétől elvonják. Mert az asszonynak még földöntúli hatalmat is tulajdonítottak, hogy a gonoszát elkövethesse. Azt hitték, hogy az asszony az az ördöggel is képes cimboráim és boszorkánnyá válni, csak azért, hogy embertársainak kárt okozzon és megrontással belekergesse őket az ördög karmaiba. A közvélemény a boszorkány megkinzá-
