Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-06-01 / 4. szám - Szvatkó Pál: Velünk él Geothe?

Szvatkó Pál : Velünk él Goethe ?

pompás jubileumi Goethe-száma bebizonyítja, hogy a weimari költő ma is vitális erő a francia intellektualizmus köreiben.

De nem mehetünk nemzetről nemzetre. El kell fogadnunk pars pro toto, ha a kor egyik vezető szelleme, André Gide kijelenti: „többet köszönhetek Goethének, mint az összes többi zseninek együttvéve“, és Saurés (aki Dosztojevszkiről a legjobb létező tanulmányt irta) összegezve megállapítja, hogy „Goethe a mi egyetlen mesterünk.“ A részletelemzés helyett föl kell vetni a kérdést: általában mit lát a mai Európa Goethe alakjában ?

Nehéz kérdés. A németek a költő történelmi jelentőségét abban ismerik fel, hogy az első klasszikus német embernek tartják, — a világ történelmileg talán az utolsó „uomo universale“-t tiszteli benne, az utolsó totalitást és egyúttal az első européert, a fausti civilizáció formájának és lényegének első kidomboritóját. Az „uomo universale“ különben rossz kifejezés. A renaissance-ból ered, ahol a férfiideált jelölték így s az eszmény Leonardoban, az univerzális cortiglianoban, a „virtu“ legtökéletesebb megtestesítőjében elérte tetőpontját. Később, amikor a franciák átvették a vezetést a kontinensen, a tizenhetedik században a „honnéte hőmmé“ jelentette ugyanazt az eszményi fogalmat, az angolok világhatalmi korszakában a „gentleman“, de mindezek a megjelölések csakhamar helyet adtak egy uj, tisztelt és vágyott típusnak, az „européerének, ami nem volt más, mint az „uomo universale“ leegyszerűsített és népies uj kiadása, a kereső, a kutató a nyugtalan, a demokratikusan intellektuális világ ideálja.— Nos, előttünk Goethe az első és a legnagyobb européer. Ö teremtette meg az idevágó fogalmakat, s a „Weltbürgertum“ eszméjét (az européer kifejezés német eredetű s jellemző, hogy a magyarok németes formájában használják). Bár a franciák ma büszkén az európaisság előharcosainak vallják magukat, s Unamuno a németekkel szellemileg sokban rokon spanyolok feladatává tette az „europeizon“ folyamatának megvalósítását, mindent Goethe kezdeményezett, ami ennek az ideálnak velejárója. Suarés-t kell idézni : „Goethe a legnagyobb européer, a legelső Montaigne, esetleg Stendhal óta. Voltaire Goethének csak gyenge előhírnöke volt, kísérlet arra, amit a weimari megvalósított. Európa számára nincs más megoldás, csak az, ami Goethe szellemének jegyében történik. El sem képzelhető más, mert Goethe szelleme maga az európai szellem s nélküle Európa fogalma üres szó maradna.“

A németek — Goethe — inaugurálták a modern európaisságot, de a franciák tudják a legjobban, mit kell alatta érteni. A briandi elképzelések igazolják ennek a megkívánt nyugati egységnek érvényét, Massis és Benda elméletei, Páris nyugtalan univerzalitása, az európai életforma kihangsulyozása egyrészt a sekélyes amerikanizmussal, másrészt a bizonytalan kommunizmussal, de nem utolsósorban az agresziv, örökké protestáló wilhelminista, vagy hitleri nacionalizmussal szemben, amely utóbbit a latinok, az angolszászok és a délnyugati németek szemében az Elbától keletre élő poroszok és európai függelékeik képviselik. Nem időzhetek részletesen az európaisság fogalmának elemzésénél, nem mutathatom be, hogy a fran