Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus
Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus uralma ez“ ... De ő már (talán elsőnek) hiszi, hogy ez r nem csak véletlen, örökké tartó esztelenség, mert igy folytatja : „És mégsem volt már kor soha szebb (!). Itt az anarchia nem a Káosz. A zavar egy ismeretlen rendnek felhatolását jelenti“... Es ez az ismeretlen „uj rend“ — sajnos — egyenlőre csak szellemiekben — egyszerre csak megjelenik az irodalomban, a tudományban, elméleti politikában, egyszerre rájönnek a gondolkodók, hogy megfogható pozitívumokkal az életet lemérni, értékelni, megfejteni képtelenség, hogy a lét éppen legmélyebb vonatkozásaiban — Dubois Reymont megállapítását használva: „Bele kell nyugodnunk az ignoramusba, sőt a kegyetlen ignorabimusba is.“ — És egyszerre újra van hit, szellem, lélek, az „uj rend“ első félénk lépéseit megteszi... A reális élet azonban tovább folyt materiális medrében. Korunk legnagyobb elméi elzárva és hatás nélkül élték le életüket, mert a „szellem uj honfoglalását“ a kapital-materialista nacionalisták éppen úgy nem méltányolták, sőt féltek tőle — mint a kollektivisták. Kontinensünk a „regionális érdekek“ kereszttüzében futott végzete felé. Differenciálódott nemzeti, differenciálódott osztály, differenciálódott felekezeti alapon. Csupa szétesés, törés, szakadás az egész vonalon. Mindenki kapkod a megkövesedett formák után, de ezek a formák egyszerre összeroppannak. A nemzetgazdaság közben világgazdasággá nő, de ezt a „regionalisták“ nem tudják s nem akarják észrevenni. Az élet terhe pedig egyre ne« hezedik. Népek élete kérdésessé vált. Most vagyunk a mélyponton és a zavar közepén. A gondolkozni nem akaró milliókat most vette elő a legnagyobb tanítómester : az élet. Az „uj rend“ szüksége kezd körvonalat nyerni a tömegek képzeletében is. Az „utópistákat“ végre kezdik komolyan venni... De mi legyen az uj rend? A régi klasszikus és keresztény, közös alap nem tudta kontinensünket összedrótozni. A regionális érdekek, az ősi ösztönök erősebbeknek bizonyultak minden közös kultur és vallási jellemvonásnál. Mit kell hát tenni? Hogy kell érdekeinket, fejlődésünket biztosabb és tartósabb uj alapra fektetnünk? A fejlődés erre a kérdésre már megadta a feleletet. Eddig szellemiekben, kultúrában integrálódtunk, de érdekeinkben, intézményeinkben differenciálódtunk... Buktunk ! Most a világgazdaság kifejlődésének kényszere alatt megfordítva fog történni: intézményekben, érdekekben integrálódunk, kultúrában, szellemiekben differenciálódunk. A békés kontinentális együttműködés (: mely felé a fejlődés tendál:) mentesiti Európát az anyagi gondoktól s újra visszaadja igy eredeti hivatásának a szellemet. Az anyagi érdekek jelentősége csökkenni, a kulturális érdekek jelentősége nőni fog. A nacionalizmus s a regionalizmus újra kulturfogalmakká válnak, kiválnak eddigi megkövesedett kereteikből s egy eddig nem is remélt, páratlan, gazdag s színes (:tehát nem egységes:)
