Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-06-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus

Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus európai kultúrának lesznek alkotó elemei. A szerepek tehát meg­cserélődnek : eddig szellemiek jelentették a közös alapot, most ugyanezt a szellemet anyagiak fogják betölteni. A régi alapon Európa összedőlt, az újon újra fog épülni. A régi humanizmus he­lyét egy uj gazdasági humanizmus fogja felváltani. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a távol jövő képe. Uj és régi hu­manizmusok néha évszázadok leforgása alatt cserélnek szerepet. De az anyagi és szellemi fejlődés tünetei ma már kivehetően mu­tatják a távol jövő képét. A fejlődés vonala sem lesz egyenes és még sok visszaesés fog történni. De ml Babits-csal ellentétben nem félünk, sőt örülünk a körülöttünk feszülő „barbár erőknek.“ Hála Istennek! Ez az élet és erő jele! A világ forr, lázong, tisztul, javul. Uj keretek között uj szellem. Uj szellemben uj keretek fejlődnek. Nincs okunk siratni a régit, inkább várjuk az újat. A változás szépségében gyönyörködni, a változás értelmében elmerülni kell tud­nunk ... * A materiális és ideális erők gyümölcsöztető kompromissu­­mot a nagy emberekben: az Írókban, gondolkozókban, művészek­ben — kötnek. Ők érzik meg először a változást, ők tudatosítják, ők „racionalizálják“. Működésük célja: a világformálás s — ezt el kell ismernünk — ez a legnagyobb művészet, a legnagyobb mű­alkotás... Az az „ezer hangos uj fény“, mely ma a világban lobog, ha fényük „csak egy-egy körig hat (:is:) el“, mégis csak fényt jelen­tenek. Lehet egymásnak jelt adni velük s lehet egyszer egy óriás lángban egyesíteni őket. A mai irók szerepe ezért jelentős. Az Írá­suk, ha néha nem is őszinte, az életük feltétlenül az: ha valamit elhallgatnak,azzal felhívják a világ figyelmét arra a zsarnokra, aki beléjük fojtotta a szót. A következő generáció már tudni fogja, hogy melyik irányban kell hadállásait még jobban megerősítve kiépíteni. * A mai többségi és kisebbségi irók azonban mégis tettek a végső cél felé egy nagy lépést: a többségiek a szociális bajok fel­tárásával rámutattak a kultúránkat fenyegető osztályellentétek meg­szüntetésének fontosságára, a kisebbségiek kijelölték az állam nélküli nemzeti lét útjait. Korunk két problémájának krízise ezzel legalább szellemileg megszűnt. A formák jelentősége csökkent, a tartalom lényege kiemelkedett. Az uj humanizmus alapját jelenti ez, a kül­sőségek nélküli lélek és élet restaurált uralmát. Nincs okunk a kétségbeesésre, a munka, bár sok könny és vér árán, de mégis jól kezdődik... PONGRÁCZ KÁLMÁN

Next

/
Thumbnails
Contents