Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus
Uj humanizmus* Élet és irodalom: két szétválaszthatatlan fogalom. Állandó és szoros kapcsolatban állanak egymással, merev elkülönítésük szinte teljes lehetetlenség. A bennük rejlő imperialista szellem — mellyel hol az élet az irodalmat, hol az irodalom az életet akarja uralma alá kényszeríteni — sok összeütközésre adott okot. Szétválásra ezek a konfliktusok azonban még sohasem vezettek, mert nem is vezethettek. A l’art pour Fart elve sem volt egyéb, mint egyszerű visszahatás, felelet, a lélek és szellem reakciója az egyre inkább durvává és materialistábbá váló élet akciójára. Az emberi lélekben örökké benne lakó, jobb és szebb felé való törekvés hajlama számüzhetetlen a világból. Ha természetes elhelyezkedést nem talál az életben, kénytelen magának lakóhelyül elefántcsonttornyot faragni. Az élet és irodalom kölcsönös hatását azonban két nézőpont alapján vizsgálhatjuk: A szpiritualisták szellemi, a materialisták anyagi okok alapján fognak Ítélni. Egyik sem helyes és tartható álláspont. Mert miként a történelmi realizmus „ .. . úgy a materialista mint az idealista felfogással szemben (:jelenti:) azt a realpolítikai felfogást, mely az ideális és a meterialis tényezők fontosságát egyaránt elismeri s azok erejének arányában, viszonyának helyes értékelésében látja a gyakorlati politikai gondolkodás legfőbb feladatát“** , úgy ez az álláspont irodalmi vagy irodalomtörténeti téren sem mellőzhető. Anyag és szellem egymás kezét fogó két testvér, akiről nem lehet tudni, hogy melyikük vezeti a másikat. Hol az egyik, hol a másik diktálja a tempót, néha a nagy emberek formálják a világot, néha a világ formálja a nagy embereket — De legvalószínűbb feltevés mégis az, hogy a racionális meggondolásokat negligáló élet módosulásaiba nincs sok beleszólásunk . .. Ez fejlődik, változik, más arcot ölt nélkülünk is, hiszen fejlődése nagyrészt öntudatlan és ösztönös erők eredménye. Azonban a változás mások által még nem észlelhető jelentkezését észrevenni, öntudatositani, formálni, „racionalizálni“ — ez csak irók, tudósok, politikusok, művészek privilégiuma. Ok azok, akik az élet felismerhetetlen és nyers erőit a fejlődés, vagy más ideál érdekében „munka alá veszik“, hasznosítják és rendszerbe öntik s bár munkájuk a lét legrejtettebb s legmélyebb vonatkozásai mellett csak kezdetleges * Ez a cikk félig válasz, félig programm. Válasz, mert Babits Mihály cikkei hatása alatt Íródott, programm, mert egy velük talán ellenkező felfogás helyességét és jogosságát van hivatva bebizonyítani. Nem részletes felelet, mert csak egyes kiszakított megállapításokra válaszol, s igy nem is célja, hogy vitát provokáljon. Talán úgy lehetne legjobban jellemezne Gondolatok Babits tanulmányainak olvasása közben. — A szerző. — ** Réz Mihály: A történelmi realizmus rendszere Bp. 1924. 7. old.
