Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus
Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus szárnypróbálgatásnak látszik — mert „az Igazság komplikált dolog“ s az élet kombinációit emberi aggyal kimeríteni merő képtelenség — mégis az egyes változásoknak nevet ők adnak, s az ő tollúk, vésőjük az a szerszám, amellyel egy uj világot lehet teremteni a semmiből, egy gondolatból, érzésből vagy hangulatból... Az egyes változások értékét ezért nem lehet rövid idő alatt s csupán külsőleges szempontok alapján megállapítani. Hiába Írja tehát Babits egyik tanulmányában,* hogy „Hol van a régi, nagy tiszta európai kultúra, mely a görögből sarjadva, egész a XIX. század végéig megtartotta egységét és önzetlen fenségét ? ...“ s hiába tartja e „közös gyökértől való egyre bevallottabb elszakadást korunk — egyik legjelentősebb és legszomorubb“ ** tünetének, a változás előnyös vagy hátrányos voltáról ma még pontos képet nem alkothatunk magunknak. Egy kétségtelen s ezt a tételt mi is elfogadjuk, hogy: „Barbár erők feszülnek körülöttünk a sötétben, (:hogy:) ... ezer uj fény (:van:), de mind csak egy-egy körig hat el,“*** hogy „a nagy irók faja, akikben az emberiség agya lüktet, szinte kihaltnak látszik egész Európában“ s „...regionalizmus a mai irodalom termésének 99%-a, mert az az egyetlen akció szülte, hogy egy nemzet, faj, egy népréteg vagy társadalmi osztály életéről, erkölcsi és gondolatvilágáról mennél hivebb és mennél immanensebb képet, leleplezést, vallomást adjon.“**** „Tudjuk azt is, hogy: „Ma nem lehet többé a régi értelemben „világirodalomról“ beszélni, világirodalom nincs, mert nincs világszellem, egyetemes, a kor lelkét megszólaltató filozófia***** , mégis mi e jelenségeket nem tudjuk Babits pesszimizmusával nézni s igyekszünk ezeknek mélyebb értelmét feltárni. A „regionalista “ szellem legjellemzőbb megnyilvánulása a kimondottan nacionalista és osztályjellegü irodalom. Azonban a nacionalista gondolat — mely a partikuláris és regionális elkülönülés iskolapéldája — Európa színpadán nem mint az általános emberi ellentéte jelenik meg. Mai alakjában a francia forradalmat lehet és kell szülőjének tekintenünk. A Déclaration des droits de l’homme et du citoyen mindjárt bevezetésében kimondja: „A francia nép képviselői, nemzetgyűléssé alakulva, tekintetbe véve, hogy az emberi jogok nem tudása vagy megvetése egyedüli oka a közbajoknak és a kormányok elkorcsosodásának, elhatározta, hogy egy ünnepélyes nyilatkozatban kifejezi az ember természetes, el nem idegeníthető és szentelt jogait.“ ... A deklaráció második cikke szerint: * Babits Mihály: Élet és irodalom (Az írástudók árulása) 158. old. Bp. Atheneum kiad. é. m. ** Babits Mihály: Ezüstkor Nyugat 1930 5. sz. 331. old. *** Babits Mihály: Ezüstkor Nyugat 1930 5. sz. 331. old. **** Babits Mihály: Európaiság és regionalizmus Erdélyi Helikon 1930 1. sz. 5. old. ***** Makai Sándor: Az irodalom szelleme (Bevezetésvázlat az erdélyi magyar irodalom fejlődéséhez) Erdélyi Helikon 1930 6. sz. 372. old.
