Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
DARKO ISTVÁN : Égő csipkebokor Regény (3) N. — Azelőtt, régen az ekkora nagy hegyekre várakat hordtak kőből, a mőnk időnkben pedig éttermeket és hoteleket. így változott meg az emberek természete is. így beszélt Gyuri a barna lánynak, akivel a Tarajka legtetején lévő vendéglő fehér asztalánál megint könyöke a könyökéhez került. A lány előbb ezt kérdezte tőle: — Tudna-e maga csinálni nagy bátorságot, hősiességet, úgy mint Dugonich Titusz csinálta? A feleletre igy szomorodott el a sötétbőrü lány: — Maga talán csak felöltöztél ebbe a ruhába ! Gyuriban jóizü, friss kedv bizsergett erre a groteszk szomorúságra. Ez az olajos kis nőnemű talán azt gondolja róla, hogy valami vadember, akit valahogyan megszeliditettek s most mulattató játékra lehet felhasználni. Azt várja tőle, hogy a villával egye a levest, a mustárral a lábbelijét kenje be az eső ellen, mint a falubeli Kerekes Janival csináltatták meg tréfából Füleken, a bevonuláskor. Csakhogy Jani elhitte a mustárról, hogy a bakkancs kenőcsözésére való, de Bódi Gyuri, kedves hegyes idegen lányzó, tudja már ezeket a dolgokat s ezeknél többet is tud. Kedve született, hogy a fehér szalvétával, amellyel a keze játszadozott, valami viccet csináljon. Beletrombitáljon az orrával s aztán zsebretegye. — Maga talán iskolába is jártad, gimnáziumba, — bánkódott tovább a barna lány. — Azt is, azt is, — nevetett Gyuri, — de felibe hagytam. Tuggya, én feleannyi idő alatt kitanúltam ott mindent, mint mások. Mi az anyám cipóját kereskedtem volna tovább is ott? Az időt lopjam ? Általában én mindent feleannyi idő alatt megcsinálok, mint mások ... — Mi az anyám cipóját, mi az ? — reménytelenkedő nézéssel bámult Gyurira. A feleletet az asztalnál ülők nevető kórusa nyelte el. A titkár mondott valamit, jót beszélhetett, mert egy göndör, szőke fiatal lánynak a torkára szaladt a kávé s pillanatnyi fuldoklás után ráköpte egy komoly, pápaszemes fiatalember vállára. A bocsánatkérésben, tolongásban, nevetésben Gyuri magában maradt. Átfuttatta a szemét ezeken az embereken. A fehérszakállú főorvos hiányzott közülük, hiányzott most Gyurinak is
