Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István : Égő csipkebokor A titkár néha a szemébe szaladt a nézésével, elmosolyodott és biz­tatóan hunyorított. Ha más teszi ezt, nem szívlelte volna, de a titkárt már megérkezésekor, a Turcer tanárral vívott párviadalja óta megkedvelte. Nagyon tetszett a titkáron, hogy komolyan be­szélt, megértőén bólongatott, a lányokat is úgy hallgatta, mint az orvosokat, vagy a betegeket, de azért a homlokán, a száján, az egész tartásában volt valami kinevető, kigunyoló, lenéző. Gyuri most, hogy szívesen vizsgálgatta őt, meg is találta a titkár mivoltát: olyan ez a titkár, mondta magában, mint egy tökéletes parasztle­gény, akit születésétől úrnak neveltek. Két hallgatag idős úr volt a társaságban. Ezek egymással beszélgettek. Az egyik ügyes angolpipát szívott és gyopáros jelvé­nyek voltak a mellén. A másik virzsiniával jöhetett a világra, mert beszéd közben sem vette ki a szájából. — Majd, ha bankdirektor leszek, — ezt mondta egy kerek képű, piros nyakú fiatalember a szomszédnőjének. A lánynak fiús haja volt, könyvet olvasott, tizennyolc évét ha betöltötte. — Éhe, — csak ennyit felelt az udvarlójának s megint a be­tűk közé bukott a tekintete. Gyurinak megtetszett a viselkedése. A többieket nem vizsgálhatta meg, mert a barna idegen lányt az asztal túlsó végén németül szólította meg egy idősebb hölgy. Nyeles arany pápaszeme volt ennek s azt emelgette az orra elé. Ilyen pápaszemmel jött egyszer a faluba egy vén tanitókis­­asszony. A gyerekek annyit nevettek rajta, hogy végül is a föld­höz vágta és a sarkával taposott rá. Gyuri ekkor kiugrott az első pádból. 0 is rátaposott a csúnya szerszámra. Erre a gyerekek mind odatolongtak és énekelve, táncolva fogóztak körbe. A kör közepén Gyuri rikkantgatva járta a diadalmi táncot. Szegény Juliska kisasz­­szony sírva szaladt ki az osztályból. Két napig nem volt tanítás. Rendes, orronülő pápaszemmel jött be a harmadik napon, szomo­rúan telepedett a katedrára, de egyszerre elmosolyodott, megigazí­totta a pápaszemét és azt kérdezte: Rendben van ? A gyerekek boldogan zúgták rá: Rendben van, Juliska kisasszony. Ettől a do­logtól kezdve őt szerették az iskolában a legjobban. Nem ártana ennek a vartyogó német madárijesztőnek sem egy kis lecke. Csizmája sarkán érezte Gyuri a lornyett ropogását. Eszébe jutott az is, amit akkor énekelt a táncoló gyerekek köré­ben: Kitaposom a béledet, kitáncolom a béledet, a béledet, a hurkádat. A háború alatt ragadt valami kevés német tudomány Gyu­rira. Tizennyolc utolsó napjaiban hiszen őrmesternek is kinevezték. Odafülelt és megértette, hogy mit mondott a madárijesztő a barna lánynak: — Tetszik neked ez a nagykezű, falusi ember? Milyen gusz­tusod van neked, Ágota? No vájjon most mit felel a táblaolaj színű nőnemű, az édes idegen szájú szoknyás kis némber, az Ágota? Mit bólint rá, mit

Next

/
Thumbnails
Contents