Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Figyelő - Duka Zólyomi Norbert: A Magyar Munkaközösség Mozgalma
FIGYELŐ A MAGYAR MUNKAKÖZÖSSÉG MOZGALMA A Magyar Munkaközösség mozgalma először Prágában alakult meg 1932. január 22.-én, majd Pozsonyban február 5.-én. Megalakulása épugy, mint valamikor a Sarló mozgalma, történeti szükségesség volt a szlovenszkói kisebbségi magyar ifjúság életében. Kibontakozási vonala két gyökérből indult : 1. a szlovenszkói magyár ifjúság szellemiségének a fejlődésvonala, 2. a magyar kisebbség gazdasági és szociológiai adottságai. 1. Az 1918-as év, mely kisebbségi sorsba sodorta az ittélő magyarságot, élesen elmetszette az eddigi ifjúsági szellemiség továbbfejlődési lehetőségeit. Eddigi iránya a pusztuló polgári liberalizmus helyi részletjelensége volt és miben sem különbözött az általánosan uralkodó szellemiségtől : egyéni, a teritoriális különbséget jellemző szinei — mint Erdélynek — nem voltak. Sárosy és Sziklai dr régebbi kísérletei, hogy megteremtsék a „felvidéki“ irodalmi decentralizációt, pár excellence literáris gyökerüek voltak és felülről lefelé akarták a geográfiai választóvonalat a különben egységes jellegű irodalomra rávonni. Ez nem is sikerült és nem is sikerülhetett azért, mert nem voltak meg a gazdasági és kulturális élet külön alapfeltételei. 1918-ban hirtelen megteremtődtek ezek az alapfeltételek, de tragikus pusztulás közepette. Néhány évig természetesen csak az elvesztett megsiratásában és az irrelevánssá lett általánosnak a folytatásában jelentkeztek : Ölvedi, Borka könyvei, a Corviniának akkor helyi jelentőségű alakulása, általános emberi érzelmekről és élményekről való továbbdalolás (Győry első írása, a 1920—1922-ig terjedő irók). Mécs és Győry fellépésétől kezdve, akkor, amikor már sajátos helyzetét megértette a szlovenszkói magyar ifjúság, szellemisége hirtelen kibontakozásba iveit. Szellemi kötöttségében és természetesen absztrakt ifjúsági mentalitásában a legátfogóbb eszméktől indult ki: a cserkészet, paneuropéizmus, emberszeretet, emberek egyenlősége, új, korszerű forrongások szükségérzete. Rajtuk keresztül jutott csakhamar a speciálisan szlovenszkói talajra. Meglátta sajátos kulturális és gazdasági szervezkedése szükségességét és ezt a munkát a teljes kisebbség keretében akarta — meg nem kötött, független — szellemiségéhez képest elvégezni. Ez volt a Sarló 2—3 évvel ezelőtt betöltött szerepe. De még mielőtt munkává lett volna a problémák felvetése és megtárgyalása, az átfogó keret megszűkűlt és egyrészt az eddig átfogó Sarló speciális irányba tolódott el, másrészt mellette keletkeztek az egyes felekezeti alapokon szervezkedő mozgalmak: a Prohászkakörök és egyéb mozgalmak. A specializálódást többféle okra lehetne visszavezetni: a gazdasági alap hiányára, mely önkéntelenül egy
