Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szvatkó Pál: Bata-cipős magyar ifjúság
Szvatkó Pál: Bata-cipős magyar ifjúság radhat magyar parasztnak, de az elszigetelt középosztály kénytelen beolvadni, legjobb esetben indiferenssé válni, vagy helyzeténél fogva még elkeserítőbb szegénysorsra jutni, mint a világ mindenkori proletárja van.) Nem akarhatjuk. Vezetőkre szükség van. Olyanokra, akik egyrészt gazdasági függetlenségükkel, másrészt szellemi rangjukkal avant garde-ot jelenthetnek. Most ne beszéljünk a gazdasági függetlenség problémájáról. Csupán azt lássuk be, hogy nagyon nagy súlyt kell helyezni a kisebbség kulturális avant-garde-jának kifejlesztésére, a szellemi nivó emelésére, ha nem akarunk lesülyedni. Annál inkább, mert a gazdasági függetlenség elérése komplikált dolog s az ott mutatkozó hiányt gyakran pótolni kell a szellemi rang átütőképességének emelésével. A kultúrára fordított erő nem kidobott pénz. Nem pazarlás a politikai küzdelemben. A fiatalság érzi ezt s amennyiben bizonyos másságok fejlődtek ki benne, köztük van annak belátása is, hogy a magyarságnak intelligenciára szüksége van s az intelligenciának alfája és ómegája, hogy európai, előítéletektől mentes, reális talajon álló, illúziókat és fölösleges gátlásokat elvető legyen. Jobb, konkurenciaképesebb, mint a környékező intelligenciák. A helyzethez idomuló és nem ködevő. Olyan, amely az anyatestről nemes szervek nélkül levált kisebbségnek biztosítani tudja a regionális létet s megindítja benne a mozgató életfunkciót, mint az anyaprotoplazmáról levált uj egysejtű állatkában a nyomban kifejlesztett sejtmag. Ma esünk és csúszunk. Intelligenciánk elbarbárosodik. Tudásunk csökken. ízlésünk romlik. Szellemi követelményeink elfajulnak. Életstandardunk elproletárosodik, szellemi standardunk leromlik. Ma-holnap alig marad európai intelligenciánk, csak valami álintelligencia-féle, ami úgy aránylik a valódihoz, mint a gyerek játékágyúja a modern gyorstüzelő tarackokhoz. Pedig jó ágyukra szükség van. Játékágyukkal lehetetlen várfalak ellen hadakozni és a csodák kora elmúlt. A mai Jericho falai nem dőlnek meg a vidéki hadak kürtszavára. A szlovenszkói magyar ifjúság többek között meg tudja különböztetni már az igazi intelligenciát és a hasznos kultúrát az álintelligenciától és a talmi kultúrától. Talán ez a folyóirat szintén komoly munkát végez majd ezen a téren. SZVATKÓ PÁL