Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Győry Dezső: Masa, az elhagyott gyár
Masa, az elhagyott gyár „Én Istenem, jó Istenem, segíts rajtam, maradj velem.“ (Ima.) A vaskutyák rozsdásra váltak, foga van január fagyának, a Szitujától a Pólómig a gyárak állnak, állnak, állnak. Lenn tétován emberrögök, de kohó, zúzó nem dörög, jégből halotti lepedő alatt a Rima hömpölyög. A Masa-mente vaksötét, nem bíborítja láng ködét a téli égnek, téli éjen vasöntés nem festi meg a völgy ölét. „Hegyeim, mi lett veletek ? ma akárhová mehetek, ilyen bambán elhagyva álltok .. Csend. „Hahó, befagyott szátok, szemetek ?“ Szél zúg. Hó szór. Fagyott salak sír. Romboló tűz az egyetlen hír: a Szinyecen egy laz kigyulladt. „Hé, hegyek, sokáig ilyet el ki bír ? Életet, hé! tűz a kohókba, vaskutyák, be a szaladóba s ki e hegyekbe a vasért: ömöljön öntöttvas-fény a néma hóba, zúgjon a Masa, mint a boly, dohogja a kohó komoly ritmusát a munkának . .. hajrá !“ (Felel rá?) egy hang sír-: „Rozsé, bozse moj... “ Szlovenszkó, 1932. telén. GYŐRY DEZSŐ
