Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Gonday Milos: Cinizmus

Gonday Milos:

Cinizmus

feleletet keresett valamilyen kérdésre? Nos, mondja? Nem felel? Persze, amúgy is tudom, hogy nem volt. Maga élt, anélkül, hogy tudta volna, hogy él. Maga evett, ivott, aludt, azután felébredt és megint evett, ivott, aludt. Na és ezenkívül voltak — ha jól tudom, nem is oly ritkán — holmi apró szerelmi ügyei. Ez minden, de minden más hekuba volt magának. S mindamellett — s ez csodálatos, ezt néha nem tudom megérteni — maga megelégedett volt. Vagy nem volt? Bólogat? Hát akkor mégis ?... Borzalmas ! Micsoda fura teremtménye maga az Urnák! Tehát maga, aki soha egyebet nem tett, minthogy kielégítette alantas érzékeit, maga megelégedett, míg én, aki... Haj, Princ úr, ha elgondolom, hogy magával szemben én, aki... aki éjszakáimat nappalokká téve görnyedtem könyveim fölött, avagy tépelődve belebámultam a csillagos végtelenségbe, aki közömbösen haladva el minden mellett, mit csillogva ígért az élet, szüntelen csak kerestem és soha semmit sem találtam, aki ezerszer annyit tudok mint maga és mégis semmit sem tudok, ha elgondolom ezt, akkor magával szemben én... én, talán szerencsétlennek kell, hogy tartsam magam. S ilyenkor torkon ragad a kérdés, kinek van hát igaza, nekem-e, aki csak tanultam az életet, avagy magának-e, aki élte az életet? Legalább erre az egy kérdésre szeretnék feleletet még ebben az életben. Követelem, Princ úr, feleljen ! Nos ?“—

Azonban Princ úr most sem felelt, mert Princ úr elaludt. Fejét a mellére horgasztva, édesen szendergett.

„Ejnye!“ — kiáltotta az öreg úr s tekintete elsötétedett, — „maga nem akar felelni?“—

Nem, Princ úr nem akart felelni s ha akart volna is, nem tudott volna, mert hiszen Princ úr kutya volt, kutya, egy gyönyörű, fehér szőrű, német selyemspicc, díszpéldánya fajtájának.

GONDAY MILOS