Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: A három Péter

Szombathy Viktor: A három Péter natolni és ha irodalmi példákat kellett felhozni, ami megbocsáthatatlan hiba.

Ami az irodalom és a pszichoanalízis módszerében azonos, az mégis mindkettőnek legsajátabb magán tulajdona. Egy két közös vonás, ami azonban külön-külön, egyéb tulajdonságokkal vegyítve mégis mást ad, más lényeget, más formát. A kettő találkozik ott, ahová minden zsenialitás vetülete esik, ahol Beethoven és Michel Angelo, Freud és Tolsztoj napsütött réteken együtt sétálnak : az abszolút értékben.

Freud irta meg a legjobb Dosztojevszki-tanulmányt, és Stefan Zwe’g irt egy gyönyörűséges Freud-portrét. Ez az egész. Minden vegyítés azonban — tehetségtelenség.

Dr. BÁLINT ALADÁR

A három Péter

Apró, vidám legényke ballag mellettem. Ö is azon az állomáson szállt le, ahol én s együtt vágtunk neki az útnak. Isten tudja, mit keresett egyedül a városban. Egyideig egymást mellőzgetjük, hol ő talpal előbbre, hol jómagam viszem sebesebben. Úgy tűnik, egy falu felé igyekszünk. Apró fehér torony integet a dombok mögül, a mezőn két gólya sétálgat kényelmesen. A nap erősen tűz, a szellő olykor megrezegteti a nádast.

Most elegyedünk beszédbe.

— Honnan jösz ?

— A városbul.

— Hová mégy ?

— Csak ide, la !

No, igy már tudom. De csak hadd verjük el az időt, r mert hosszú még addig a toronyig az ut. Ballag a kis legény. Éppen bokáig ér neki a félrövid nadrág. Nagyon alkalmas nadrág ez, ha kibírja folt nélkül: mig a gyerek kicsiny, a nadrág hosszúnak számit. Ha a legény feljebb növekszik, a nadrág térdig ér s akkor is hordható. Most azonban amolyan átmeneti állapotban van a nevezetes ruhadarab.

— Ki ija-fija vagy ?

— Szabó Ambrusé voltam. Árvagyerek vagyok.

— Iskolába jársz-e ?

— Tavaly jártam hetet. Tanulni szerettem, de most dolgozni kell— Most miből élsz?

— Szolgalegény vagyok a jegyző urnái. Hivatalos Írást vittem be a városba, meg a jegyzőné asszonynak virágmagot hozok,