Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: A három Péter

a tanitóné asszonynak két fényképet vittem be. Keretbe teszi a műves.

— Mi a fizetésed ?

— Nyolcvan korona. Meg ebéd, früstök, vacsora. Ezt a ruhát is tőlük kaptam. A pénzből hatvanat idesanyáinnak adok, húszat magam elköltők.

— Mire ?

— Cigarétára, vasárnap sörre. Vasárnap este bort iszok a többi legénységgel.

— A mindenedet! Hány éves vagy ?

— Tizennégy múltam. En ilyen kicsi növésű vagyok. A faluban mind ilyek vagyunk.

— Hát mit tudsz az iskolából ? A magyarok történetét ismered-e?

— Hát persze. Történetet szerettem tanulni, háborúkat, királyokat.

— Kit ismersz a magyarokból ?

— Inkább csak Vencelt ismerem, Szvatoplukot, Libusát, az osztrák császárokat, meg akik elnyomták a népet.

— Kik ?

— A magyar urak, meg a régi királyok. A birtokosok.

— Egyéb jó magyar nem volt a könyvben?

— A tanitó ur magyarázott. Árpádról, Kossuth Lajosról. De sokan nem is voltak benne a könyvben, akikről ő szólott.

— Ki volt Árpád ?

— Vezér volt, — csillan fel a szeme, — ő hozta a magyarokat.

— Szent István ?

— Szent volt. Magyar király. István napkor a tisztelendő ur misét tartott, majdnem becsukták. Szent Imre volt a liliomos herceg.

— De jó tanítód lehetett ! Hát még mit tudsz ?

— Tatárjárást, Mátyás királyt, az igazságost, aki megvédte a népet álruhában. De ez aligha magyar volt!

— Hanem?

— A könyvben az áll, hogy román volt. De a tanitó ur azt mondja, hogy ezt nem tudja az ember biztosan s csak vegyük, mintha magyar lett volna.

— Szabadságharcól mit tudsz?

— Kurucokat, labancokat, törököket.

— A negyvennyolcast értem. Március tizenötödikét.

— Hóra és Kloska. Ezt kérdezi ?

— Kossuth, Petőfi, Széchenyi ?

— Kossuth, az apánk volt, Petőfi versköltő. Szécsenyről nem tudok.

— Hát még mit tudsz ?

— Az urak elnyomták a népet s nem adtak szabadságot. De mi kivívtuk.

— Mikor?

Szombathy Viktor: A három Péter