Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - A daloló Tátra (ford. Darvas János). (Ivan Gall: Hajnal), (Emil Boleslav Lukač: Örök-egy, távoli, hideg), (Vladimir Roy: Hollók), (Ivan Krasko: Dal), (Jožo Nižňánsky)
A daloló Tátra Nem érzed vágyam, sajgó vágytusám ? Téged zeng minden vergődő ideg. Ere nem áll ellen vízcseppnek, csupán te vagy örök-egy, távoli, hideg. EMIL BOLESLAV LVKÁC HOLLÓK Szálljatok le gyorsan, ti komor kóborlók, vigyétek el búmat, hollók, öreg hollók. Életem rossz fáján ne károgjatok jót, károgjatok busát, hollók, öreg hollók. Temetés lesz, tor lesz, s ti is lesztek torlók, meghalt az örömem, hollók, öreg hollók. Meghalt az örömem, ti komor kóborlók, torra gyertek, torra, hollók, öreg hollók. VLADIMIR ROY DAL Fehér fejét a hegy ormok fölébe mily lassan nyújtja föl a holdkorong. Bennem hívatlan sejtelem borong, s gonosz kacajjal, haj, kacagni kéne. Bennem hívatlan sejtelem borong, s rezedák nehéz illatterhe fűi. Az ismert kertbe más úr települ, s az ormokról csak néz a holdkorong.
