Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Toperczer László: "A nápolyi testvérek" és a család

Toperczer László: „A nápolyi testvérek“ és a család

kering körülötte. Csakhogy minduntalan az a veszély fenyegeti, hogy egyszercsak le találnak szakadni ezek az ő bolygói, valami újat találnak produkálni (pedig a kezdeményezés joga egyedül ót illeti), valami többre találják vinni, mint apáik és nagyapáik voltak, íme, a konok konzervativizmus igazi értelme! És itt számítja el magát leginkább Don Pascarella. Mert vájjon nem az ő porbasujtó és kibírhatatlanul lealázó hatalma elleni revoltáló jellege van-e annak, hogy gyermekei mintegy életszükségletből, mintegy vitális törvényből mégis-mégis egyre túllépik az apaitörvény drótsövényét, az akadályok leküzdésében élvezik a titkolt és törvénytelen kéjét, a bűn és törvénysértés gyönyörét? Vagy nem azért mennek-e el a testvérek a festa di balora, nem azért imádja-e Ruggiero forró szenvedéllyel a futballt, nem azért foglalkozik-e Placido költészettel és filozófiával, hogy ezeken a gyenge pontokon megtörjék az apa lealázó hatalmát, hogy kikerüljenek ebből a passzív állapotból, ők is valakik, nagyok és hatalmasak legyenek, ők is tegyenek valamit és elnyerjék a fölényesség érzését. Ehhez azonban szükségük van arra, hogy testüket és szellemüket arra kényszerítsék, hogy iparkodjék tökéletesedni. Ez meg a haladás magasabb értelme! Az egész Élet — tehát a családiélet is — lényegileg nem egyéb, mint egy hatalmi harc, mint egy mozgás, mely egy minimumponttól, a magát lent érzéstől, egy maximumpont, a fönt lenni akarás felé kulminál. Ebből a helyzeti előnyből, ebből az elért maximumpontból nem akar Don Pascarella engedni egy fikarcnyit se, ezért a bevett állásért küzd elkeseredett energiával. Ennek az apai méltóságnak és tekintélynek képes föláldozni atyai szeretetét is. Noha olykor benne is úgy elhatalmasodik a vágy, hogy szeressen és szerettessen, úgy vágyik néha-néha nemcsak néma engedelmességre, hanem beszédes gyermeki gyengédségre is. Az igazi szeretetnek ez a teljes nélkülözése a bűnös apa legkegyetlenebb bűnhődése. Még egy nagy vétket követ el Don Pascarella az egész emberi közösség és emberi együttélés ősi logikája ellen, amely pedig automatikusan bosszút áll mindenkin, aki ellenére van. Don Pascarellából az apaság fogalma (ez az a téves világnézet, melynek ő és családja áldozata) kiirtotta mindazon gyökereket, melyek valamikor az emberek felé tapogatództak belőle. Ha gyermekei előtt elérhetetlen magasságban akar maradni apai méltóságának piedesztálján, ki kell kapcsolnia az emberi közösség nagy körét, 'hogy így csupán egy kis kör maradjon fölényességének fortélyai számára. Ehhez van szüksége családja izolálására és a családi önérzet túlzott kitermelésére gyermekei lelkében. Szüntelenül lelkűkre köti, hogy a Pascarella-családnak (mely Nápoly egyik legelőkelőbb családja és még a nemes normannoktól származik) nincs szüksége arra, hogy tudomást vegyen a külső világról, hogy társadalmi érintkezést keressen. 0 bizony nem osztja meg trónját senkivel sem, nem ismer mást, csak önmagát és hat gyermekét és