Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Szvatkó Pál: Bata-cipős magyar ifjúság

Szvatkó Pál: Bata-cipös magyar ifjúság déta-németség, vagy az erdélyi szász kisebbség. Hamar eszmél, könnyen berendezkedik.) Más a sorsa a centrális jellegű kisebbségnek, amely soha ön­álló életet nem élt, mert a nemzet centrumának a közelében terült el és valamennyi szerve összefüggésben állt a központtal. Hlyen például a Budapesttől alig hatvan kilométerre kezdődő szlovenszkói magyarság. Az államfordulat készületlenül érte. Fejbekólintotta. Nemes orgánumai elvesztek, vagy elvágattak. Az anyatestről itt ön­állóan nem funkcionáló massza vált le, az éltető központ másho­vá került és igy érthető, hogy a legnagyobb veszedelmek közelébe sodródott. Erdély a földrajzi távolság egyszerű adottsága folytán hozzászokott az önállósághoz, a centrális fekvésű szlovenszkói ma­gyarságnak fogalma sem volt róla. Ennek a nehéz helyzetnek köz­vetlen következménye zavar és fejetlenség volt. Politikailag hama­rosan megtalálta a helyét a kisebbség, de egyébként nem. Hiányzottak a nemes szervek. A tüdő, a szív, az agyvelő, a gyomor. Csak husmasszák, izom és idegrétegek rángatóztak. A csa­pást a legjobban a középosztály érezte. A föld népét úgy ahogy eltartotta a föld, a munkást úgy ahogy (amig dolgozott) a gyár, s a nemzetközi mentalitású ipar. A kisigényüség a kisember segítő­társa maradt, de a nagyigényü sarokbalóditott középosztály keser­vesen szenvedett gazdaságilag letört állapotában s nem csoda, ha szellemi nívója hamarosan a fagypont alá esett. Az elmúlt évszáza­dokban megszokta, hogy hivatalokban, vagy az államisággal más­ként összefüggő pozíciókban éljen azokban a nemzetiségi városok­ban, ahol csak ő képviselte a magyarságot, a köznek dolgozott valamilyen formában s az is táplálta. Most hirtelen a szabad pá­lyákon kellett elhelyezkednie. Hiányzott a tapasztalat, a kedv, a szellemi és a testi beállítottság. Mindezt előbb ki kellett fejlesz­teni, — s az ifjúság ebben az irányban dolgozik, — de addig, amig nem készült el a tréninggel, sivár helyzetben sínylődött. A cseh bevándorló simán legyőzte, nemcsak azért, mert az államhatalom a háta mögött állt, hanem azért is, mert japánabb volt: igénytelenebb, szorgalmasabb, céltudatosabb, józanabb, előítéletektől mentesebb és felkészültebb a gazdasági harcra. Az uj magyar ifjúság belátta, hogy a magyar középosztály úgy ahogy van, nem konkurenciaképes. A cél: konkurenciaképessé tenni. * A középosztály letörésének több következménye van. Elprole­­tárosodott, s nagy része a nyomor elkeseredésében szivvel-lélekkel fölesküdött a szélső baloldalra, s mit sem törődött többé a külön­leges nemzeti problémákkal. Az elkeseredés a másik részt az ellen­kező végletbe taszította, ahol csak nemzeti bánat létezik, gyönyörű szomorkodás, sirva-vigadás, strucc-politika és nincs reális kibonta­kozási kísérlet. A középen indiferens réteg maradt, mely boldog, hogy él és hallani sem akar a magyarság kihangsulyozásának biz­niszt zavaró pózáról. A szélső baloldal teljesen feláldozza a nem­zeti középosztály „szuperstrukturáját“. Szükségtelennek tartja. Meg­

Next

/
Thumbnails
Contents