Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Szvatkó Pál: Bata-cipős magyar ifjúság

Szvatkó Pál: Bata-cipös magyar ifjúság

déta-németség, vagy az erdélyi szász kisebbség. Hamar eszmél, könnyen berendezkedik.)

Más a sorsa a centrális jellegű kisebbségnek, amely soha önálló életet nem élt, mert a nemzet centrumának a közelében terült el és valamennyi szerve összefüggésben állt a központtal. Hlyen például a Budapesttől alig hatvan kilométerre kezdődő szlovenszkói magyarság. Az államfordulat készületlenül érte. Fejbekólintotta. Nemes orgánumai elvesztek, vagy elvágattak. Az anyatestről itt önállóan nem funkcionáló massza vált le, az éltető központ máshová került és igy érthető, hogy a legnagyobb veszedelmek közelébe sodródott. Erdély a földrajzi távolság egyszerű adottsága folytán hozzászokott az önállósághoz, a centrális fekvésű szlovenszkói magyarságnak fogalma sem volt róla. Ennek a nehéz helyzetnek közvetlen következménye zavar és fejetlenség volt. Politikailag hamarosan megtalálta a helyét a kisebbség, de egyébként nem.

Hiányzottak a nemes szervek. A tüdő, a szív, az agyvelő, a gyomor. Csak husmasszák, izom és idegrétegek rángatóztak. A csapást a legjobban a középosztály érezte. A föld népét úgy ahogy eltartotta a föld, a munkást úgy ahogy (amig dolgozott) a gyár, s a nemzetközi mentalitású ipar. A kisigényüség a kisember segítőtársa maradt, de a nagyigényü sarokbalóditott középosztály keservesen szenvedett gazdaságilag letört állapotában s nem csoda, ha szellemi nívója hamarosan a fagypont alá esett. Az elmúlt évszázadokban megszokta, hogy hivatalokban, vagy az államisággal másként összefüggő pozíciókban éljen azokban a nemzetiségi városokban, ahol csak ő képviselte a magyarságot, a köznek dolgozott valamilyen formában s az is táplálta. Most hirtelen a szabad pályákon kellett elhelyezkednie. Hiányzott a tapasztalat, a kedv, a szellemi és a testi beállítottság. Mindezt előbb ki kellett fejleszteni, — s az ifjúság ebben az irányban dolgozik, — de addig, amig nem készült el a tréninggel, sivár helyzetben sínylődött. A cseh bevándorló simán legyőzte, nemcsak azért, mert az államhatalom a háta mögött állt, hanem azért is, mert japánabb volt: igénytelenebb, szorgalmasabb, céltudatosabb, józanabb, előítéletektől mentesebb és felkészültebb a gazdasági harcra. Az uj magyar ifjúság belátta, hogy a magyar középosztály úgy ahogy van, nem konkurenciaképes.

A cél: konkurenciaképessé tenni.

*

A középosztály letörésének több következménye van. Elproletárosodott, s nagy része a nyomor elkeseredésében szivvel-lélekkel fölesküdött a szélső baloldalra, s mit sem törődött többé a különleges nemzeti problémákkal. Az elkeseredés a másik részt az ellenkező végletbe taszította, ahol csak nemzeti bánat létezik, gyönyörű szomorkodás, sirva-vigadás, strucc-politika és nincs reális kibontakozási kísérlet. A középen indiferens réteg maradt, mely boldog, hogy él és hallani sem akar a magyarság kihangsulyozásának bizniszt zavaró pózáról. A szélső baloldal teljesen feláldozza a nemzeti középosztály „szuperstrukturáját“. Szükségtelennek tartja. Meg