Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Zerdahelyi József: Az új életben

Zerdahelyi József : Az új életben

— Nem

adott semmit.

Ezt olyan biztosan mondta, hogy szó se lehetett csalásról. Toronyay Gáborka külömben sem vetemedik ilyesmire. Gondolták. Most már az asszony is nézte.

— Puskája

van a fiatalúrnak?

— Nem

hoztam semmit.

— No

majd lesz az is. Most csak heveredjen le. Főz a feleségem jó vacsorát. Megveti az ágyát. Az urak szobájába. Éjfél felé megzörgetem az ajtót. Sötéttel kell indulni.

Gábor estére bekerült a puha úri ágyba. Csak lehajtotta a fejét és mindjárt elszakadt a világtól.

— Három

nagykakas dürög a Magúra alatt. Két óra kell odáig — mondta Filó, az erdész és srófolt egyet az olajlámpás kanócán.

Az éjszakában felhők őrizték a csillagokat. Sűrűn befedték az eget. Csak keleten szűrődött halvány világosság. A kelő hold fehérsége. Borostás hegygerincek szaggatták meg a fehérséget. Csend volt. Csak az erdőnek a hangja hallatszott. Távoli. Titokzatos. Morgásforma. Az erdőjárók ismerik. Senki sem tudja, honnan jön, miért van. Ismeretlen élet. Talán a fák, a füvek, a magasbatörő szirtek beszéde ez. Titok. Bugás. Gáborban visszhangosra nőtt. Dagadt tőle a szive. Mélyeket merített az éjszaka levegőjéből.

Megálltak. Filó elfujta a lángot. Várni kell.

Vén fenyők tövében puha mohás kerevetre dőltek.

A hold egyszer hirtelen kidugta öreg fejét, egy nyíláson. Különös dobolásforma hang ért el hozzájuk. A nagykakas köszöntötte az égi cimborát.

— Dürög

— mondta az erdész csendesen. Arra hajlik a derekuk. Gábor megfeszülve érzékeli a muzsikát. A kakas most köszörül. Ilyenkor süket egészen. Aztán vége. Majd újra kezdi, de ahogy a hold elé áll a borulás, elhallgat.

Filó félhangon magyaráz.

— Nem

lesz könnyű beugorni a kakast. Ott igen sok a gödör. Meg kell nézni, hová lépünk. Közelíteni csak akkor lehet, mikor köszörül. Két-három ugrás egyszerre. Nem több. Külömben neszt fog. Sohase látjuk. Pedig ez vén kakas, még hóba elkezdte a dürgést. Csak zavarja a költést. Puskavégre való. Ha Isten velünk, reggelre hazavisszük. A fiatalúr csak akkor lő, ha én mondom. Csak megérintem a karját. így. Ez lesz a jele.

Több szó nem esett. Egy őzbak riadozott a hátuk megett. Böffent egyet, még egyet, aztán beszaladta az egész környéket és adta a vészjeleket. Egy bagoly suhogott el felettük. Pehelyszállással vitte a törzsét két széles nagy szárnya. Meg is szólalt messziről siró huhogással. A völgyben, mélyen benn, pásztorok szállása pislogott.