Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Szvatkó Pál: Velünk él Geothe?

Szvatkó Pál: Velünk él Goethe?

citátumai elfoglalták Ady Endre citátumainak helyét, egy-két év alatt észrevétlenül és diadalmasan Goethe lett.

1920—1922 között Spengler nyomán átestünk a relativizmus nagy epocháján s ahogy fölszabadultunk alóla, jólesett a dekadens líra mákonya után az első nagy abszolutum a literaturában : Goethe. Mi akkor „abszolutumnak“ neveztük, mert hozzáarányitottunk mindent. Belebolondultunk. A szertelenség és a neuraszténia csömörében mi is sztatikái pólust láttunk benne, olyasvalamit, ami viselni tudja a létet s princípiumai szilárdítják a sorsfolyón átvezető élethidat. — Vad szorgalommal tanulmányoztuk a fenomént, a szívverésünk elállt tőle. Faltuk a könyveket, az életrajzokat, a méltatásokat, a müveket, Bielschowskyt, Diltheyt, Simmelt, Gundolfot . . .

II.

Nyakig benne voltunk Goethében. S velünk együtt a kor. Mostanáig e tanulmányban Goethe és a világszellem viszonyának vertikális részé ről beszéltem : ahogy a költő az időben, az egymásra következő korokban megjelent és hódított, most a horizontális viszonyt vegyük szemügyre : ahogy a térben, a mában, megjelenik és hat. Ma sokféle a viszony Goethe és a kor között, de minden tendencia megtalálja a maga emberét benne, mert a weimari olyan, mint a tükör : visszatükrözi annak arcát, aki belenéz. Természetes, hogy a diferenciált időben egységes világszellem hijján Goethe is különböző fenoménként fog megjelenni, s valamennyi kormozgató eszme a saját Ízlése szerint formálja meg alakját. Goethében és a bibliában mindenki megtalálja, amit keres. Mindenki ámul, s egyetlen kortendencia sincs, amely el merné ejteni (tiz évvel ezelőtt még sok ilyen tendencia volt). Valamennyi kianalizálja belőle a szükségest, hogy a saját zászlajára Írhassa nevét és lelkesedhessen érte. Ez a totalitás és univerzalitás Goethe érvényének döntő faktora, vele él vagy bukik a zseni.

Ne érdekeljenek a Goethéről szóló öreg salabakterek, sem a részletkutatások. Amire a mai ember joggal kiváncsi, csak az, hogyan nyilvánul meg hatása a kor vezető szellemeinél, hogyan reagálnak és reflektálnak reá a kor irányainak inkarnációi, a mai lelkek, vágyak, értelmek, elképzelések. A Goethe-centenáriumkor annyi publikáció jelent meg, hogy a mindennemű és rangú állásfoglalásból megkisérelhetjük a tény kianalizálását és csoportosíthatjuk a Goethével szemben elfoglalt főbb attitűdöket. Néhány folyóirat, könyv, beszéd, vezércikk, uj kiadás, színdarab, továbbá a Goethe hatása alatt álló szellemi irányzatok, fejlődések és eredmények, s a költő általános korkatarzisza, megkönnyítik a feladatot. A régi standardmüvek mai hatóerején kívül néhány kimagasló és korjellemző személyiségnek friss Goethe-tanulmányait kell alapul venni, Thomas Mann, Ernst Róbert Curtius, André Gide, André Suerés, Jean Prévost, Groethuysen, Gottfried Benn, Emil Ludwig, Jósé Ortega y Grasset, Jákob Wassermann, Thibaudet, Unamuno, Wells, Jensen és még néhány angol, francia, német, olasz, orosz iró tanulmányait, továbbá fontos szerephez