Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Szvatkó Pál: Bata-cipős magyar ifjúság
Szvatkó Pál: Bata-cipős magyar ifjúság középosztályunk nagyon számit, jobban, mint másutt, mert egyrészt aránytalanul nagy, másrészt a legrosszabb helyzetben van és a legnagyobb veszedelmek fenyegetik, harmadrészt a nemzet kollektivumának megőrzése szempontjából erős és egészséges középosztály kell, majd meglátjuk, miért. (Középosztályunk nagyon nagy, mert a szlovák vidékü városokban jelentős magyar középosztály-szigetek maradtak, s hatszázezer magyar proletárra kétszázezer magyar kis-, vagy nagypolgár jut. Középosztályunk veszedelemben forog, mert gazdaságilag letört, a helyzet folytán kulturálisan elvadult s az asszimilálódás közvetlenül fenyegeti. Középosztályra szükség van, mert ha az intelligencia elhagyja nemzetét, a vezető nélkül maradt nemzet elvadult parasztnéppé válik és vakon bukik oda, ahová lökik.) A középosztály ifjúságán máris bizonyos változások észlelhetők. Elkispolgáriasodott. Mig a régi magyar világban a dzsentri volt az eszménykép és a dzsentri életfölfogás, — nagyvonalú, bátor, elegáns gesztusok, az individualizmus kihangsulyozása, vezető hanghordozás, egyénies életmód, a pénzszerzés bizonyosfoku lenézése, vagy könnyelmű megoldása, sok politika, sok társadalom, kevés magábaszállás, — ma a szlovenszkói magyar középosztály ifjúságában túlsúlyba került a kispolgári életmód: egyszerűség, bizonyos nyomottság, szerény realizmus, kényszerű józanság, a külső ragyogások levetése, a munka megbecsülése, a kenyérkeresés mindenek elé helyezése. Bévül ez a változás az egymásrautaltsági érzés, a demokratizálódás, a kollektív eszme és a kevéssel való megelégedés erényeiben mutatkozott, szemben a régi hetyke és gyakran meggondolatlan individualizmussal. Régen a középosztály ifjúsága a felsőbb körökhöz vágyott idomulni, ma leszáll a néphez, s azt sem bánja, ha külsőleg, ha szokásaiban vagy felfogás dolgában semmi sem különbözteti meg tőle. Valamennyi ifjúsági mozgalmunk célkitűzése ezt a tételt igazolja. Ebben a tekintetben nagy európaizáló folyamat ment végbe közöttünk, aminek több oka van. Az első ok: a megváltozott életkörülmények. Az életmód automatikusan hozzájuk idomult. A békaperspektíva a nyugateurópai értelemben vett elpolgáriasodáshoz vezetett, ha nem is materiálisán, de felfogásbelileg. A másik ok: a városi középosztály túlsúlyba került: a régi kispolgári családok ifjúsága magához ragadta a vezetést, s a letört dzsentrik példaadásának varázsa megtört. A harmadik ok: a szlovenszkói középosztály magyarsága tisztára indogermán magyarság. Büszkék vagyunk arra, hogy a legindogermánabb, tehát a legeurópaiabb magyarok vagyunk, ami természetes, ha végignézünk geográfiai és etnográfiai helyzetünkön. A magyar vér évszázadok óta német és szláv vérrel vegyült a mi tájainkon, sőt a középosztály — éppen a középosztály — a szlovenszkói városokban sokhelyütt germán vagy szláv eredetű magyar. Paradoxonnak hangzik, de igy van: germánok és szlávok keveredéséből sokhelyütt magyarok születtek, mint Lombardiában a germánok és a szlávok keveredéséből olaszok, Spanyolországban kelták, arabok és gótok keveredéséből spanyolok. Ez az indogermán származás sok