Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkó István : Égő csipkebokor Nincs oka, értelme, szüksége a tovább folytatásnak. Idegenkedő, tiltakozó érzés fogta el, olyan játék végén, amelybe csak az idegen környezet, a változások, a kíváncsiság sodorta, mint a leskelődő kisfiúkat. — Csúnya nem vagy, sőt, — mondta, — csak egy kicsit vegyes. A lány ezt sem értette. A kötényét igazgatta, hallgatott. Tétovázva lépegetett. Bizonytalanúl, szükségtelenül kérdezte : — Mért tegez maga engem? Gyuri helyeslőén bólintott: — Igaz, miért. Rábotlott a nyelvem. Tréfát gyártott magában, ahogy Turcertől hallotta és hangosan kimondta, a lány felé hajolva: — Madóóm. Az szegény egészen elszomorodott. Majd elpityeredett, úgy tiltakozott: — Ezt nem értem, ne szekirozzon engem. Magát egész másnak gondoltam. Az ajtónak indúlt, hozzátette : — Más volt a véleményem. Gyurit erre nagyon nagy jókedv fogta el. Ahogy a lány szomorodik, úgy vidúl ő. Nem tehet róla, de amikor, ilyen esetekben, azok sirvafakadnak, ő nagyszerűét nevet. így fordúl meg a helyzet. Alig van eset pedig, hogy pont ne az ellenkezőjén kezdődnék. Most is még csak egyet kell szorítania a dolgon. Elsőrendű ötlete támadt. Egészen bizonyos nem volt abban, hogy jól kapja-e meg a gondolatot, de felteszi, határozta el, arra a kártyára, amelyiken nyerni lehet, nyerni szokott. Diné: az ebédet, szupé: az vacsorát jelent. Valahogy igy emlékezett rá. Nekifordúlt a lánynak: — A dinét holnaptól kezdve lent fogyasztom el, de a szupét legyen szives a szobámban felszolgálni, kisasszony. A lány rábámúlt, gyűrűre nyílt a szeme, levegő után kapott a szája. Elszaladt, mint aki rosszat tett. Az ajtóból visszakiáltotta, megsértett hangon, majdnem sírva, mint egy elkeseredett fehér kis cica: — Szemtelen! Gyuri a karosszékbe vetette magát. Hangos, nevető hangok ömlöttek belőle. Sokáig tartotta igy hátraejtve a fejét, mellére szívta tolongó gondolatait és a balzsamban ázott, hideg és édes levegőt. Csak katonakorában Ízlett igy a hatosért vásárolt törökfagylalt. Ostyakúpban árulta, kétkerekű tolókocsiban Abesz Abbah. Ültőhelyében gondtalanúl elaludt. III. Mindennap feküdnie kellett, fölösen is. Kétszer huszonnégy