Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Kritika - Duka Zólyomi Norbert: Magyar miniatűrök

Kritika ereje volt s harcolni kellett idő­vel, közönnyel, világválsággal! S olyasmit csinált az életükből Te­­rescsényi, .amit még senki sem látott meg a magyar parasztban: megírta a szürke mindennapok­nak, a szegénységnek az esz­tétikáját, az agrikultúra terem­tő, verhetetlen, megszépítő jó­ságát és szelídségét. S emellett: nagyszerű életdarabok, egész kis drámák tündököltek a regényben. Volt azonban a regényépítésében egy veszélyes vonás is: bizonyos bőbeszédűség, fecsegő kedv, rész­letező és lendület nélküli leíró­kedv. Ügy, hogy vártuk is kö­vetkező könyvét, meg féltünk is tőle. A napokban meg is jelent, címe : „Lesz ahogy lesz“ s előbbi regénye alakjainak, a Tápai-há­­zaspárnak életét szövi tovább. Sajnos Terescsényi egyre jobban a bőbeszédűségbe s a „Klein­­malerei“-be fullad. Akciószegény­ség vonul végig az egész re­gényen s valami monoton leíró és magyarázó hang, annyira, hogy még a csakugyan jó regényré­­szek is elmerülnek ebben a szür­ke szóáradatban. Nincs önkriti­kája és önfegyelmező ereje. Első könyvében lenyűgözte őt tár­gyának frissesége, a másodikban azonban csupán feloldta s elnyúj­totta a kedvező témát. A féltehet­ségek végzete... Regényei mint irodalmi jelen­ségek nagyon figyelemremél* tók. Egyre több magyar re­gény fordul a falu felé s lassan­­lassan oda fogják fordítani egész szellemi érdeklődésünket. Az el­múlt irodalmi korszaknak első­sorban polgári jellege és színe­zete volt. S az aránylag még friss és kezdődő városi élet ha­talmas irodalmi érdeklődésre ta­lált. Az események, a válságok nagyon megráztak bennünket, megéreztük gyökereink mozdu­lását és egy szélesebb emberi és kultúr-közösség szükségét. Nem­csak a falu felé megyünk, ha­nem általa: életünk s kultúránk teljessége felé is. Budapest. Féja Géza MAGYAR MINIATŰRÖK (Jarnó József: Kazinczy-Szövetkezet kiadása, Kassa). Jarnó Józsefnek a Kazinczy­­szövetkezet kiadásában megjelent kis müve fekszik előttem. Ha kritikát akarnék róla Írni, igy kellene kezdenem: a szerző a magyar irodalom nagy alakjait eleveníti meg egy-egy élesen vil­lanó életmozzanatukban. De a szer­ző eltért az irodalomtörténeti könyvek vázlataitól; Gyulai mást látott meg Vörösmarty bán, Riedl Aranyban és Péterfyék Jókaija is más. Az iró tehát nem korhű és fantáziája csapong. Kompozíciója néhol pongyola, jellemrajza se­matikus ... és igy tovább. Ha kritikát kellene megírnom, az ab­szolút esztétika receptje szerint. A prokruszteszi ágy értékmérő vasvégei szűkében. — De kár ezekről a. kis lollraizokró 1 kriti­kát Írni?’TvmnU ininlha nem ér­demelnék meg. De nem érdem­lik meg az irodalom-kritikát ál­talánosan uralkodó formájában; a vasszabályok egyéneskedő al­kalmazását. Mert többet érdemel­nek. Hogy ne nézzük a sok fát, ne vizsgáljuk egyenként, gyönyör­

Next

/
Thumbnails
Contents