Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Simándy Pál: A nyugalmazott titán

Simándy Pdl: A nyugalmazott Titán

mohón az „uj magyar ideológia“ igéit, amiket ő hirdetett meg.

És most itt állok vele szemtől-szembe... (Ó, hogy el is feledkeztem arról, hogy közben 12 esztendő telt el !)

Ez az ember, akinek annyit köszönhet a magyar szellemi élet, évek óta a legnagyobb nyomorban él. Elvettek tőle minden életlehetőséget. A szó szoros értelmében éhezik s a kilakoltatási eljárás is most van ellene folyamatban.

— Nincs meg már a régi hitem — mondja öregesen, ajkait biggyesztve.

De mikora témái iránt érdeklődöm, amikről egy előadói turné kapcsán kerül szó, máris csillognak a szemei, a régi szenvedély vet lobbot benne, mikor beszéli:

— Sok témám van. Újak is. Roppant érdekesek. A zseniről szeretnék beszélni; a zseni és a közösség viszonyáról; Ady balladás költészetéről (mert Ady nem szimbolizmust űzött, balladákat irt), meg Petőfiről, a szerencsés magyar költőről, uj dolgokat...

És mig Petőfiről, a szerencsés költőről beszél, aki még életében megérte a maga nagy sikereit, olyan sikereket, amilyenekkel egyetlen más, nagy magyar költő sem dicsekedhetik, máris lázba jő, elönti a vér a sáppadt arcát, már gesztikulál és újra az asztalszélnek esik a kezeivel, úgy, ahogy régen, szenvedéllyel, lelkesen és fiatalon... Nyugalmazott Titán, aki bármely pillanatban reaktiválható...

*

Nem, nem! Szabó Dezső még nem halt meg, mint ahogy ellenségei szeretik hinni. Integráns részét képezi még ma is a magyar szellemi életnek. Még tartozik nekünk újabb esszéivel (amiket a regény kedvéért úgy cserben hagyott!) és önéletrajzának megírásával ; a magyar társadalom pedig neki egy — tanári nyugdíj utalásával... Ez a legkevesebb, amit Szabó Dezső megérdemel a magyar nemzettől. Hát abban a nyornorenyhitő akcióban, amely ma országszerte kiterjeszti a gondoskodását minden veszendőre, csak épen a magyar iró életéről és értékességeiről szabad megfeledkezni s cinikusan napirendre térni felettük ?

Magyar ifjúság, aki oly sokat köszönhetsz Szabó Dezsőnek, állj talpra és harcold ki számára ezt a jogos emberi illetményt!

(Budapest.)

SIMÁNDY PÁL