Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Zapf László: Irodalmi arcképek (Győry Dezső)
Zapf László: Irodalmi arcképek Győry Dezsőt ez nem törhette meg, hisz pályájának elejétől kezdve mindig az élethitért küzdött. A XIX. század szabadalmazott individualizmusával és veszélyes dekadenciájával rég leszámolt. Az új magyar hitet akkor találta meg, mikor rájött, hogy a mai sors a múlt determinációja: „Százados adósság fizetődik bennem“. Éppen az adósság letörlesztése a mi feladatunk. Le kell döntenünk azokat a rettenes korlátokat, melyek magyar és magyar között éktelenkednek: „új megváltás kell a kisemmizetteknek!“, hogy megszülethessen a magyar kollektivum egysége. (Új hit elé, Új mítosz.) Győry Dezső zseniális tette volt, mikor a kisebbségi sorsot úgy fogta fel, mint egy eljövendő emberibb magyarság ígéretes zálogát, mint „magyar életiskolát.“ Mert a magyar szociális igazságosság rettentő hiányosságait a saját bőrén érzi a kisebbségi magyarság. Szükséges volna, hogy a nemzeti létre veszélyes, kiélesedő osztályharc dacára igaz legyen Győry hite, mit a kisebbségi Géniuszban talált meg: „de mint fáraók vert zsidói egykor ... mélyebben érzünk s összébb tartozunk.“ (Kisebbségi lélek.) Ám ez a hivatás a magyar történelmi tradíciókkal szemben új állásfoglalást jelent. Elvégzésére a magyar ifjúság lehet alkalmas. Az az ifjúság, mely nemcsak biológiailag, de lélekben és hivatásban is fiatal maradt. Azért találja meg Győry Dezső „Ujarcú magyarok“ c. verskötetében az újarcú magyarokat a kisebbségi ifjúságban. Elsősorban az intellektuel fiatalságot hívja fel az új magyar sors beteljesítésére: „kezdjétek roppant rendelésieket !“ Mert: „az új problémák üstökös farkától szalajtott felkínzott mag — kigyúl — és új vonást vág a magyar ég fején.“ (Újarcú magyarok.) Az apákat pedig arra kéri, hogy ne nézzenek ellenségesen a fiatal magyarság munkájára. (Apákat félteni.) Csakhogy Győry előre látja, hogy a magyar messiások igazsága „tiltott igazság“. Az Űjarcú magyarok megjelenése óta az újarcú magyarok szó a szlovenszkói magyar szellemi életben szállóige lett, Győry Dezső költészete pedig a ma már történelmi jelentőségű kisebbségi magyar ifjúsági mozgalmak próféciája. De Győry nem politikus, hanem költő. Legapróbb részleteiben végiggondolt programot nem adhat, legfeljebb a koncepció leglényegesebb támpontjait. Mit tehet ő arról, hogy az általa vezérelt ifjúság egy része a dogmatikus szovjetizmusba jutott? Az ifjúságot a múlt nehezékeit tovább cipelő apák térítették ki útjából, akik nem akartak hallani arról, hogy tudományos és lelkiismeretes munkával a magyar kultúrát korszerűbbé, reálisabbá és egyetemesebbé kell tenni. Hogy egy polgári költő a szovjetizmusba vezető út legyen, ahhoz vagy kozmopolitának, vagy materialistának kell lennie. A Győry magyarsága pedig mindent átüt, bár soha nem soviniszta. De nem is materialista.Sőt! Számtalan versében kinyilvánítja istenhitét. Életfilozófiája arra a meglátásra épül fel, hogy az élet a Szellem és az Anyag harca. (Örök harc, stb.) Szerelmi költészetében a „destruktív valóság“ materializmusa ellen küzd. A test és a lélek viaskodását látja a szerelemben is. Főmotivuma: „van, van test és van lélek.“ Nem irreálisan idealista költészet ez. De a könnyekig mély, tiszta és őszinte. Ha akad is ezekben a versekben megtörés, dekadencia, más ez, mint amit a nagy francia dekadensek óta dekadenciának nevezünk.
