Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
érhetésére alkalmas politikai irány tekintetében soknak más a véleménye. Ez természetes is. A kié a hatalom, az más szemszögből nézi a világot, — akit letör a nyomorúság, annak végső reménye, hogy talán az opportunizmus hozhat pillanatnyi előnyöket. Ámde sem a békeszerződések, sem a kisebbségvédelmi szerződések nem kívánják a föltétlen behódolást és megalkuvást. Az utóbbiért cserébe különben is mindig lemorzsolódik valami az egyetemes nemzeti érdekből és értékből. Ezért jogos programja az itteni magyar ellenzéknek a kisebbségi jogok maradéknélküli kiküzdése, mert minden írott jog és a külföldnek szóló kijelentés dacára, a mindennapi élet igazolja, mily távol állunk még ettől! A politikának ugyan simúlnia kell, — éppen az azt irányító eszmék megvalósíthatása érdekében, — az élethez, való igaz azonban az is, hogy »ideális célokhoz való ragaszkodás nélkül politikai haladás el nem képzelhető,« és ha nem is a mi vágyaink szerint igazodik a világ és célkitűzéseinket be kell illeszteni az európai, sőt az egyetemes emberi érdekek összhangjába, —- mégis, ha jogainkat el akarjuk érni, ha magyarokként akarunk továbbra is itten élni, akkor ennek a célnak nemcsak ily irányban is tudatosnak és önérzetesnek is kell lennie, de e tudatnak és önérzetnek át kell hatnia köz- és 'magánéletünk minden mozzanatát. Aki tárgyilagosan megfigyeli az itteni magyarság életküzdelmét, a magyar ellenzék politikai magatartását és munkáját, annak el kell ismernie, hogy kisebbségi jogainak érvényesítése iránti lankadatlan küzdelmében ezek az emelkedettebb szempontok vezették. Vezette és vezeti az a remény, hogy egy, a nemzetiségi, faji, felekezeti és osztályérdekkel telt elfogúltságoktól mentesebb új nemzedék mégis csak be fogja látni, hogy nemcsak az egyének és a társadalmi osztályok, hanem a nyelv, faji leszármazás, vallás által széttagolt népek és államok békés együttélésének is egyazon alapja van: az egymás jogainak kölcsönös tisztelete és azoknak megadása. Erre a belátó és a nehéz helyzetünkhöz illő, öntudatos és szivós munkára kérem ott, ahol erre alkalmam nyílik az ifjúságot 6