Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) szorítása, illetve kiküszöbölése ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A kormányzás művészete nemcsak a hatalom megszerzésének és megtartásának fondorlataiból áll. Sokkal inkább a népjólét emelésében, a társadalmi ellentétek kiküszöbölésében és a politikai helyzet konszolidálása útján a külfölddel való barátságos viszony megteremtésében és ezúton a világgazdaságban való kedvező elhelyezkedésben. Mikor azonban a kiméletlen és a késedelmes pénzügyi adminisztráció hibájából óriásivá nőtt adóterhek oly módon nehezkednek egyformán a lakosságra, hogy az afölötti kétségbeesés megbénít minden társadalmi és gazdasági életet, mikor a lapokban nem is olvasunk mást, minthogy az osztály- és faji harc és gyűlölködés nap-nap mellett hol itt, hol ott újra föllángol, mikor az uralkodó fajokhoz tartozó pártok egymásközti viszálya a parlamenti kormányzás lehetőségét hónapok óta teljesen kizárja, akkor az ilyen kormányzásnak, az ilyen szellemnek, az ilyen valóban katasztrofális politikának csak ellenzői lehetünk, mert e szenvedélyektől és zür-zavartól féltem fajomnak polgári és kultúrális jogait, gazdasági érdekeit és egész jövőjét. Miért kívánjuk az autonómiát? Politikai hitvallásunk integráns része Szlovenszkó autonómiájának kérdése is. Ez nálunk sohasem volt jelszó, vagy bluff, mert hogy komolyan akartuk és akarjuk, annak alapja az a meggondolás, hogy a nemzetiségi egyenjogúság elérését inkább remélhetjük egy autonóm keretben, a velünk évszázadokon át együtt élt szlovákokkal karöltve, közös és jól felfogott érdekeinkből folyólag, mintsem az egységes cseh nemzeti állam hirdetőitől. Amig tehát az egyes pártoknál az autonómia kérdése hol felbukkan, hol eltűnik, mint példáúl a kommunista pártnál, ahol ez igazán nem a pártprogram lényege, hanem csak korteseszköz, — 62