Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) mig az autonómia alapján álló szlovák néppártnál is hol erősebben fénylik, hol elhalványul, aszerint, amint távolabb, vagy közelebb esnek a hatalomhoz, — addig nálunk a legjobb megoldások egyikének lehetősége és ez okból a centralista politikának következetesen ellenjelei vagyunk. A valóságos parlamenti élet hiánya. Integráns része azonban politikánknak a valódi parlamentáris képviselet kivívására irányúló törekvésünk is. Nem akarom önöket általánosan tudott sérelmek ismétlésével fárasztani. Ámde addig, amig számarányunknak megfelelően a parlamentben képviselve nem vagyunk, a jelenlegi választási geometriába bele nem nyugodhatunk. Köztudomásu, hogy az u. n. magyar kerületekben egy-egy képviselőnek, vagy szenátornak megválasztásához mintegy kétannyi szavazat kell, mint a tiszta cseh, vagy szlovák kerületekben. Az ilykép összeszerkesztett parlament tehát nem a népakarat valódi megnyilvánulása és alkalmazható rá az archimedesi tétel olyként, hogy az ilyen parlament annyit veszít súlyából, tekintélyéből, amennyi a belőle ilykép kiszorított nemzetiségi képviselők száma. Folytathatnám így még sokáig, ámde ez a pár példa is elegendő annak illusztrálására, hogy pártunk politikájának iránya következetes és indokolt. Mi ugyan jól tudjuk, hogy nálunk az ellenzék, — plane, ha az a nemzetiségi kisebbséghez tartozik, — ki van közösítve és meg van fosztva a pozitiv működés és érvényesülés kilátásától, — de ha mégis megmaradunk e rögös úton, ha esetleg elérhető pillanatnyi előnyök erről el nem térítettek és el nem téríthetnek, — tettük és tesszük azt a kill- és belpolitikai események objektív megfigyelése alapján is. Távol legyen tőlem, hogy itt hiú reménykedéseknek és ábrándoknak engedjem át magam. Egyfajta reménység azonban sohasem hiú: az igazságba vetett hit reménye nélkül az élet el sem volna viselhető. Mi pedig mindig csak azt mondottuk, hogy velünk nagy-nagy igazságtalanságok történtek és történnek nap-nap mellett. Eddig süket füleknek panaszkodtunk. 63