Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

Meg akarom indokolni, miért adom ki e kötetet: Több, mint tíz esztendeje annak, hogy a sors szeszélye sok-sok százezernyi magyart átcsapott nekik fajilag idegen népek országaiba. — Azóta ez a leszakadt magyarság, mindenütt, ahová így jutott, vergődik a »kisebbségi sors«-ban. A békeszerződések alapján így keletkezett, illetve megnagyobbodott új, úgynevezett: utódállamokban, ma, a hatalmon levők azt mondják, hogy ez a sors nem is a legrosszabb. A kisebbségek — szerintük — megkapták már azokat a jogokat, amelyek őket megilletik. A jelen állapotok történelmi előzményeit, azok kifejlődését, a mai politikai és pártbeli viszonyokat, a közhangulat áramlatait, a megélhetés gondjaiba elmerült magyarság és a most felnövekvő új nemzedék, a maga teljességében sem itt, sem a határokon túl, nem ismeri eléggé. Az élet sokkal gyorsabban halad át az események felett, semhogy azoknak mélyebb megismerésére, a fejlődés irányának megfigyelésére, kellő idő jutna. Azért nem időelőtti tehát ezeknek úgy a kortársak, mint fiaink részére való megrögzítése. Ez a könyv részben fájó visszhangja az elmúlt 12 év eseményeinek, részben a jogaink tudatában való további kitartásra ösztönző bátorítás. Akár hogy ítélik is majd meg azonban az ezen kötetbe felvett beszédeket, cikkeket, tanúlmányokat, az az egy bizonyos, hogy minden közlemény, — legjobb meggyőződésem szerint, — hü tükre az új életviszonyok közé jutott itteni magyarság életének. — Nem célzatos kiszínezés, de mozaik-kép. Öszerakva a legkülönbözőbb idő- és alkalomszülte megnyilatkozásokból. Mindegyiknek alapgondolata az itteni állapotok megjavítására irányuló törekvés. Az ennek el5