Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) A nyelvrendelet kibocsátása alkalmával a szenátusban tartott beszédemben*) már kifejezést adtam azon aggályomnak, hogy a nagyzsupa rendszer alapján létesített új politikai alakulatokból reánk új veszedelmek zúdulnak. A nyelvhasználati jog korlátozása. Fájdalom, aggodalmam hamar beigazolódott. A hivatalnok kormány az 55/1926. sz. kormányrendeletben kibocsátotta a nyelvrendelet geometriáját is. A politikai járási beosztásokhoz idomítják a bírósági járásokat is és ezzel az »adminisztratív« intézkedéssel megszüntetik a kisebbségeknek a bíróságok előtti nyelvhasználati jogát olyan helyen is, ahol az vita tárgyát eddig nem is képezhette. így Kassán, Rimaszombatban, Gálszécsen, etc., etc. Engedjék meg, hogy újra csak azt kérdjem, vájjon ez is »fair play« ? A békeszerződések szelleme, alapgondolata nem lehet más és nem is más, minthogy az államfordulat idejében itt talált kisebbségeknek ott, ahol 20 százalékos számmal éltek, ezeket a sovány jogokat meghagyja, megadja. Semmiesetre sem gondolta, akarta, hogy ilyen ártatlannak feltüntetett »adminisztratív intézkedésekkeh ezek a jogok egyszerűen elenyésszenek, amibe belenyugodnunk éppen ezért nem lehet és nem is szabad. Azt nem akarom bírálni, hogy az e fajta politika a cseh állam szempontjából is nem teljesen elhibázott-e? Nem akarom fejtegetni, hogy az elégületlenségnek és a keserűségnek ily módon való halmozása nem a józan észbe ütköző-e ? Nem akarom feszegetni, hogy a politikai helyzet annyira komplikált, hogy a temérdek párt nemcsak a kisebbségi pártokkal, de egymással is ellenségként állván szemben, csak egy látszatparlamentárizmus az, amellyel a kormányzás alkotmányos látszatát fenntartani iparkodnak. Ez mind nem a mi hibánk. *J 1. 32. oldalon. 45