Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) A nemzeti állam és a kisebbségek. Látnunk kell azonban, hogy valójában még mindig a nemzeti állam fikciójának alapján való berendezkedés láztünetei ezek a nemzetközi joggal is ellentétben álló atrocitások, ami ellen a békeszerződések alapján joggal tiltakozunk. Egy olyan államban ugyanis, ahol a le nem tagadható és le nem bírható valóság az, hogy a nemzeti kisebbségek, az ellenzéki pártállásu szlovákokat is ideszámítva, — az abszolút uralomra törő csehekkel legalább is azonos számúak, még ha a nemzeti önérzet túltengése a fascizmus fattyúhajtását is megérlelné, hozhat ugyan a jövő reánk még »fölösleges szenvedéseket,« de az igazságot el nem temetheti. Nem a letűnt, nekünk boldogabb időket siratom, nem kalandokból fakadó csodavárás lidércfénye után szaladok, csak hirdetem mindég és mindenütt, hogy nincs helye, nincs létjogosúltsága a bágyadt csüggedésnek, mert ilykép tekintve a távolabbi jövőbe, nem homokra, de a jog szilárd sziklájára építünk és kitartással, összetartással elérjük, hogy az igazság napja fog még reánk is sütni. Politikánk sarkköve tehát, hogy jogainkból soha semmit fel ne adjunk, el ne alkudjunk, pillanatnyi előnyökért semmiről és így kultúrális és gazdasági szabadságunk elérése előtt, tiszta és öntudatos ellenzéki álláspontunkról le ne mondjunk. Az ilyen messzebbmenő célkitűzések mellett azonban a mindennapi élet realitásai is kell, hogy foglalkoztassanak. A belpolitikának ma előtérben álló és a kedélyeket foglalkoztató három legfontosabb kérdése a cseh fascizmus, a vámjavaslat és a tisztviselői kérdés. A háború kráteréből még mindig jönnek újabb és újabb lávatömegek. A nagy pusztulás után az új élet még nem zsendül a letarolt mezőkön. A gyűlölködés nemzetek, fajok, •osztályok között még tovább morajlik és hol bolsevizmus, hol sztrájkok, hol fascista mozgalmak alakjában újra meg újra előtör a lávatömeg, — új pusztulásokat hozva. 46