Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság Ezer év zivatarai között edződött a magyar nép is nemzetté és a most, a békeszerződésekkel közbetolt országhatárok, a nemzet életét meg nem akaszthatják. Ha a sors még úgy szét is szórt bennünket, ahol magyar él, ott él a magyar nemzet is, mely ilykép a világban szerte kiizdö magyarság egyeteme. Ennek vagytok Ti is ifjú Barátaim, értékes kincsei. Uj országba vetődött át otthonotok, idegen nyelven végzett tanulmányokkal kell az élet küzdelmeire felkészülnötök. Nehéz sor, de nem ok a csüggedésre! Sőt ellenkezőleg, a magyarság életerejének, életre hivatoltságának bizonyítéka, hogy Ti itt vagytok és a tudomány erejével megacélozva akartok az ősi földön tovább élni és dolgozni. 1707. április 24-én, Kolozsvár városában alapított — ahogy Márki Sándor írja — Rákóczi fejedelem 100 ifjú daliából egy nemes társaságot, hogy — amint a fejedelem mondá — »a tudományokban, a katonai ösmeretekben, vitézségben, lovagiasságban ez a tanúit ifjúság legyen az ország reménye, szemefénye, büszkesége.« A magyar ifjúság, az előbb mondott értelemben vett nemzetét, magyarságát ma igazán úgy szolgálja, ha szintén elsőként állja meg mindenütt a helyet, ahová a sors vetette. A küzdelmet a világ rokonszenvének, megbecsültetésünknek elnyeréseért ma a műveltség erejével kell folytatni, a műveltség erejével kell megnyerni. Ehhez tanúlja meg az ifjúság Rákóczinak azt az intelmét is, hogy »nincs az a nehézség, melyet a bátorság könnyűvé nem tenne, ha erős akarat j árúi hozzá.« Alikor azt a 100 nemes ifjút Kolozsvárott hűségére megesketé, a fejedelem velők imádkozott. Nem zúgolódott soha az Isten akarata ellen, bizalommal kérte mindig segedelmét. Az ő magasztos példáját követve legyen szabad felfohászkodnom : Az Isten segítsen benneteket, kedves magyar fiúk! 425