Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság 8. Dr. Nagy Kálmán*) halálára. iNagyszőllősön, 1927 szept. 4-én a sírnál elmondott gyászbeszédből). Mélységes bánattal, végtelen meghatottsággal teszem le az Országos Keresztényszocialista-Párt koszorúját dr. Nagy Kálmán sirjára. Buzgó keresztény, igaz magyar volt. Egyenes, becsületes jellem. Olyan tulajdonságok, amelyekből az itteni életben csak csalódás, fájdalom és szenvedés fakad. Férfias lelkét azonban sem a változott viszonyok csapása, sem a testi szenvedések nem törték meg. Viselte mindkettőt keresztény türelemmel és a magyarság jobb jövőjébe vetett hit erejével. A politikai életben az »integer vir«, a megkörnyékezhetetlen becsiiletességü ember maradt mindvégig. Együtt volt ve­lünk mindig az igazságért, a politikai élet tisztaságáért vívott küzdelmeinkben, Podkarpatszka Rusz magyar népe szivének dobbanása volt az ő állásfoglalása és szava. Az ajka elnémúlt, emléke azonban szent örökség nekünk, megfontolt, okos sza­vát hallani fogjuk örökké, önzetlen fajszeretete, puritán élete útmutatónk lesz küzdelmes életünkben, örök pihenőre tért drága barátunk, nyugodj békében ! Szlovenszkó és Podkar­patszka Rusz magyarságának lelkében élni fogsz tovább. *) Dr. Nagy Kálmán, főorvos, nagyszőllősi lakos, a podkarp. ruszi magyarság lelkes, törhetetlen, magyarságáért börtönt és üldözést eltűrő, vezéralakja, a párt ottani körzetének elnöke, volt. 426

Next

/
Thumbnails
Contents