Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság ellene fordúlt. Emléke olyan, mint egy finom rézmetszet, amely egy letűnt világ előkelőségét leheletszerűen tükrözteti vissza. Megjelenésének kedvességében egy másik, hallgatag, elegáns, előzékeny, mindig szerényen a második sorba álló ember vetekedett itt csak közöttünk vele, a minket oly korán elhagyott Bauernebl Szilárd, akiben nagy munkája, üzleti gondjai és gyártelepének legmodernebbé fejlesztése iránti törekvései mellett egy másik ember is élt. a természet és művészet lelkes barátja, aki virágai és szép képei között, családja körében volt boldog és akkor, ha csendben, legfölebb egy-két meghitt emberétől tudva, segíthetett árvákon, özvegyeken, elhagyottakon és támogathatott, még az ő anyagi erejét is sokszor felülhaladó módon, minden nemes társadalmi és közcélt. — Nem a vagyonos ember kényszeradakozása volt az ő segítése, de szivének sugalata, melyet tettekben is kifejezésre juttatott vallásos érzése és a reá mért nag/ testi fájdalmakat a keresztény és intelligens ember megnyugvásával és türelmével viselő nemes lelke irányított. Nemes életfelfogásban, vonzó, udvarias előzékenységben, hasonmása Bittelmayer Márton is vele távozott. Idegen földből származott ide, de érzésben, gondolatban, műveltségben egy volt mivelünk, mint ahogy egy volt a nagyműveltségű és jóságos Wein Károly tanár, a puritán dr. Bassó Imre, ügyvéd, a munkában és becsületben élt, de az idők mostohasága által viszonylag idő előtt felőrlött Bartus Ferenc, biztosító intézeti főtisztviselő, dr. Garbinszky Kázmér orvos, Surányi Oszkár mérnök is és a régi Kassa társadalmának egyik legértékesebb, legjobban becsült tagja, az öreg Kosztka József dr., aki mindig zsémbelt, mindig kifogásolt, de csak azért, hogy minden szebb, jobb, tisztább és becsületesebb legyen, akiben a melegszívű emberbarát és a műértő tudós a szenvedélyes gyűjtővel és a Kassát rajongóan szerető lokálpatriótával oly harmonikusan egyesűit. Könnyes szemmel nézünk e távozók után, kik helyett aligha jönnek újak és akik egy ma már nem is, vagy már csak félig értett kor emlékeiként éltek többnyire e megváltozott világban. 418