Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság Az új életviszonyok és új világfelfogások között is azonban, ez a Ker. Társadalmi Kör, nemcsak tiszteletre méltó hagyományok őrzője, nemcsak elköltözött kedveseink columbariuma, de élő valóság, melynek hivatása az itteni keresztény társadalom együtt tartása, kultúrális életének megóvása és haladásának biztosítása. Ennek átérzése tartja mindig magas nívón estélyeinket, amelyeken nem hangzik a politika zűrzavara és gyűlölködése, melyeket nem bont meg az életküzdelmek tülekedése, csak a költészet és tudomány anyanyelvünkön való megszólaltatása és a zenei termékek élvezésének vágya hozza az itt élő magyar középosztály lelkéhez közelebb a messze nagy világban forrongó irodalmi, költői, társadalomtudományi, zenei törekvések kialakúló jövendő képét és a klasszikussá váló múltnak sok változását és érdekes tanúlságát. Ez a magyarázata annak, hogy kultúrestélyeink önzetlen előadóinak fáradhatlan buzgalmát az egyre fokozódó látogatottság jutalmazza, bizonyságáúl egyúttal annak, hogy e Körre nemcsak a napi munka utáni derűit és kedélyes társadalmi érintkezés, a casinói élet ápolása, de jól átgondolt s ma már gondosan meg is alapozott társadalmi és kultúrális feladat betöltése hárúl. Hogy ez a feladat egyre nehezebb, az bizonyos. Az elhalálozások ily riasztóan nagy száma mellett az élet csendes tragédiái tán még jobban ritkítják sorainkat. Tagjaink száma megapadt, t. i. azért is, mert sokat a megélhetés sok mindenféle korlátja távolít el sorainkból. Mégis ez a kis társadalmi kör egyik élő bizonysága, hogy e régi, büszke szabad városban keresztény és magyar társadalom és kultúra volt, van és fenn is akar maradni. De ha akarjuk a célt, aminthogy, azt hiszem, egy lélekkel mondjuk, hogy igen, úgy akarni kell ehhez az eszközöket is és legyen szabad remélnem, hogy a Kör választmányának, a Kör társadalmi életének élénkítésére, előadásai nívójának és anyagi helyzetének emelésére tett indítványait egy szivvellélekkel elfogadni fogják. Egyszerű, régi, de örök igaz mondás, hogy »concordia parvae res crescrunt«, a mi kis erőnk is elég a fönti cél elérésére s elég lesz a jövőben is, ha kitartásunk példaadás lesz a fiainknak is. Nem titkos, meg nem engedett célokat tűzünk mi itt 419